A mai nap programja nem volt más, mint egy újabb, eddig még számunkra ismeretlen instance felfedezése. Ez pedig nem volt más, mint az Underbog. Mielőtt azonban ellátogattunk volna a Coilfang Reservoir második szárnyába, elébb Eretnek kedvéért - aki tegnap nem tarthatott velünk - ismét mentünk egy Slave Pens kört. Ez tulajdonképpen jól is jött, hiszen így legalább összehasonlíthattuk a két helyszínt, erősség szempontjából, tekintve, hogy mindkét helyre ugyanazzal a csapattal mentünk. A mai partink így nézett ki: Leyuna:62-es feral druid(tank), Caldera:65-ös rogue(DPS), Eretnek:64-es retrib pala(SP-ben healer, Underbogban DPS), Hedi:61-es feral druid(SP-ben DPS, Underbogban healer) no és persze jómagam 64-esként. Érdekes módon Slave Pensben akadt több problémánk. Bebizonyosodott, hogy a Mennu elleni harc tényleg nem könnyű, ha egy árva lélek sincs a bandában aki tudna manát szívni. Magyarul szépen bewipe-oltunk elsőre, igaz ebben egy meg nem beszélt pull is szerepet játszott. Aztán második próbálkozásra változtattunk a szerepeken, és ez utólag remek húzásnak bizonyult. Hedi kizárólag a totemek leszedésére koncentrált, míg Eretnek simán kihealelt bennünket. De, ha ez nem lett volna elég, Rokmarnál is akadtak gondjaink. Az én kedves paladin barátom képtelen volt életben tartani a tankot, ám szerencsére a váltás itt is bejött. Két gyógyítóval könnyedén abszolváltuk a feladatot. A harmadik bossra kár szót vesztegetni, ezúttal is gyorsan megadta magát. Így érkeztünk el tehát Underbogba. Kissé vegyes érzelmekkel, hiszen tisztában voltunk vele, hogy nehezebb (legalábbis papíron) helyre igyekszünk. Ehhez képest sokkal simábban ment minden, mint azt előzőleg vártuk. Persze ebben biztos szerepe volt annak is, hogy a két kolléga felcserélte a szerepeket. Lényeg a lényeg eleinte nem volt semmi gond. Ám még mielőtt kitérnék a részletekre, mindenképp szólnom kell az elénk tárulkozó tájról. Egy szóval; meseszép. Minden kétséget kizáróan ez a legszemrevalóbb instance az eddig négy közül amelyet bejártam. Egyrészt nagyon, de nagyon tetszenek a hely színei, másrészt az élővilág is rabul ejt. Már Zangarmarsh faunája is belopta magát a szívembe, így nagyon örültem, hogy az ott megismert lényeket láthattam viszont idebent is. A sporebatekért (spóradenevér rulez :) )nagyon odavagyok, piszok jól néznek ki. De hasonló a helyzet a boglordokkal is. Amikor volt egy kis szünet, és nem kellett épp valakit birkává változtatnom, esetleg szénné lőnőm (frostnovával ez asszem képzavar, de nem baj) mindig megálltam gyönyörködni a hely szépségében. Az alant látható természetes híd különösen tetszett.
Ám szerencsére azért az ellenfelek is ott voltak, így nem volt alkalmam ráunni a tájra. Ám hiába voltak ezek magasabb szintűek mint slave pens-beli társaik, hullottak mint a legyek. Nőt az XP, nőt a repu, csodás vidéken jártunk. Mi kell még? Nos, mindössze egy dolog: jó kis bossfightok. Végül ehhez is volt szerencsénk. Az első lord, Hungarfen, aki gondolom magyar ősökkel is rendelkezik igazán szimpla fickó. Egy-két gyanús mérgező gombával ugyan megpróbált nehéz helyzetbe hozni minket, de összességében nem volt nehezebb ez a harc, mint bármely trashmob elleni küzdelem. A második boss, már egy kicsit tréfásabb fickó volt. Mint ahogy a nevéből is kivövetkeztethető Ghaz'an, a hidra a Zul'farrak beli Ghaz'rillával, és a Zul'Gurubos Gahz'rankával állhat rokonságban. Magyarul ez annyit tesz, hogy körülbelül ugyanúgy néz ki, mint gyengébb társai. Ám, hogy az igazat megvalljam, ő sem igazán erős figura. Mérgez ugyan szépen, de ha mindenki jó helyen áll, akkor bizony ő is a piece of cake kategóriába tartozik. Szerencsétlenségünkre, ez a jó helyen állás dolog nekem elsőre nem sikerült. Az idióta windows épp akkor csapta fel az updatek miatt újraindításról szóló ablakát, mikor épp rárohantunk a gyíkra. Ennek az lett a következménye, hogy pont akkor értem oda, mikor nem kellett volna. Következmény: Iceddawn farokkal szájba csapva (na, nem úgy), piranhák közé jól beesve, s ott elpusztulva, az ő DPS-e kiesve -> wipe. Másodjára hálistennek nem játszott velem ilyan csúnya tréfát az oprendszer, úgyhogy odatehettem magam -> victory! :) Sajnos valahol ilyentájt lőttem egy olyan beszólást, hogy "nem akarom elkiabálni, de eddig minden nagyon-nagyon könyen megy". Nos, ez hiba volt. A vége piszok nehéz lett. Kezdődött azzal, hogy én bamba mágus nem vettem észre az egyébként elég jól látható hunter bosst, és gyakorlatilag nekisétáltam. Persze behúztunk még hozzá egy boglordot is, csak mer' mér ne. Úgyhogy végül őt is csak ráadással sikerült megfosztanunk földi valójától. Mentségemre szolgáljon, egyszer a communitynk egyik igen tapasztalt main tankja, Erazmus hasonló módon rohant neki Moamnak. Ő meg azt nem látta. Pedig az a fiú azért van vagy két képernyő. Hehe. Visszatérve Underboghoz, a java még csak eztán következett. Idáig tulajdonképpen minden komolyabb gond nélkül eljutottunk, ám a végső boss rendesen kofogott rajtunk.
Tegnapi írásomban még hiányoltam a taktikai részt, na mára rendesen megkaptam az arcomba. Itt bizony taktikázni kellett. Vagyis kellett volna. Vagyis taktikáztunk is mi, csak nem jól. Mivel ötünk közül még senki nem járt itt korábban, Hellbeck cimboránktól jött az infó, mit is kéne csinálni. Mi annak rendje és módja szerint úgy is csináltunk mindent, ahogy ő mondta. Nagyjából. :) Együtt mentünk oda, jó közel álltunk, hogy kaphassunk a finom villámból, ám Caldera sohasem futott el, mikor megkapta a debuffot. Mi meg sorra meghaltunk. Persze aztán olyan információt is kaptunk, hogy nem kell közel menni. - Megjegyzem a woowiki is azt írja, tankolni középen, a többiek meg max távolságra. - Ám mi kitartottunk az erdeti tervünk mellett. Ez így ment vagy ötször. Igaz közben néha sikerült resetelni a fiút, úgyhogy előfordult némi feltámasztás is, ám alapjában véve úgy töltöttünk el itt, majd egy órát, hogy ripsz-ropsz meghaltunk, majd 10 percig futottunk vissza. Ez nem volt jó. Ami jó volt az az, hogy végül csak leöltük a Black Stalkert. Merthogy egyébként így hívják őkelmét. Felmarkoltuk a lootot, majd tulajdonképpen elégedetten távoztunk. Legalábbis én. Ha össze kéne foglalnom az első benyomásaimat Underbogról, mindenképp , és csakis pozitív jelzőkkel illetném. Illetve illetem is. Szép is, jó is, s még kihívás is (jelenleg). Nekem ennél egyáltalán nem kell több.
Ám szerencsére azért az ellenfelek is ott voltak, így nem volt alkalmam ráunni a tájra. Ám hiába voltak ezek magasabb szintűek mint slave pens-beli társaik, hullottak mint a legyek. Nőt az XP, nőt a repu, csodás vidéken jártunk. Mi kell még? Nos, mindössze egy dolog: jó kis bossfightok. Végül ehhez is volt szerencsénk. Az első lord, Hungarfen, aki gondolom magyar ősökkel is rendelkezik igazán szimpla fickó. Egy-két gyanús mérgező gombával ugyan megpróbált nehéz helyzetbe hozni minket, de összességében nem volt nehezebb ez a harc, mint bármely trashmob elleni küzdelem. A második boss, már egy kicsit tréfásabb fickó volt. Mint ahogy a nevéből is kivövetkeztethető Ghaz'an, a hidra a Zul'farrak beli Ghaz'rillával, és a Zul'Gurubos Gahz'rankával állhat rokonságban. Magyarul ez annyit tesz, hogy körülbelül ugyanúgy néz ki, mint gyengébb társai. Ám, hogy az igazat megvalljam, ő sem igazán erős figura. Mérgez ugyan szépen, de ha mindenki jó helyen áll, akkor bizony ő is a piece of cake kategóriába tartozik. Szerencsétlenségünkre, ez a jó helyen állás dolog nekem elsőre nem sikerült. Az idióta windows épp akkor csapta fel az updatek miatt újraindításról szóló ablakát, mikor épp rárohantunk a gyíkra. Ennek az lett a következménye, hogy pont akkor értem oda, mikor nem kellett volna. Következmény: Iceddawn farokkal szájba csapva (na, nem úgy), piranhák közé jól beesve, s ott elpusztulva, az ő DPS-e kiesve -> wipe. Másodjára hálistennek nem játszott velem ilyan csúnya tréfát az oprendszer, úgyhogy odatehettem magam -> victory! :) Sajnos valahol ilyentájt lőttem egy olyan beszólást, hogy "nem akarom elkiabálni, de eddig minden nagyon-nagyon könyen megy". Nos, ez hiba volt. A vége piszok nehéz lett. Kezdődött azzal, hogy én bamba mágus nem vettem észre az egyébként elég jól látható hunter bosst, és gyakorlatilag nekisétáltam. Persze behúztunk még hozzá egy boglordot is, csak mer' mér ne. Úgyhogy végül őt is csak ráadással sikerült megfosztanunk földi valójától. Mentségemre szolgáljon, egyszer a communitynk egyik igen tapasztalt main tankja, Erazmus hasonló módon rohant neki Moamnak. Ő meg azt nem látta. Pedig az a fiú azért van vagy két képernyő. Hehe. Visszatérve Underboghoz, a java még csak eztán következett. Idáig tulajdonképpen minden komolyabb gond nélkül eljutottunk, ám a végső boss rendesen kofogott rajtunk.
Tegnapi írásomban még hiányoltam a taktikai részt, na mára rendesen megkaptam az arcomba. Itt bizony taktikázni kellett. Vagyis kellett volna. Vagyis taktikáztunk is mi, csak nem jól. Mivel ötünk közül még senki nem járt itt korábban, Hellbeck cimboránktól jött az infó, mit is kéne csinálni. Mi annak rendje és módja szerint úgy is csináltunk mindent, ahogy ő mondta. Nagyjából. :) Együtt mentünk oda, jó közel álltunk, hogy kaphassunk a finom villámból, ám Caldera sohasem futott el, mikor megkapta a debuffot. Mi meg sorra meghaltunk. Persze aztán olyan információt is kaptunk, hogy nem kell közel menni. - Megjegyzem a woowiki is azt írja, tankolni középen, a többiek meg max távolságra. - Ám mi kitartottunk az erdeti tervünk mellett. Ez így ment vagy ötször. Igaz közben néha sikerült resetelni a fiút, úgyhogy előfordult némi feltámasztás is, ám alapjában véve úgy töltöttünk el itt, majd egy órát, hogy ripsz-ropsz meghaltunk, majd 10 percig futottunk vissza. Ez nem volt jó. Ami jó volt az az, hogy végül csak leöltük a Black Stalkert. Merthogy egyébként így hívják őkelmét. Felmarkoltuk a lootot, majd tulajdonképpen elégedetten távoztunk. Legalábbis én. Ha össze kéne foglalnom az első benyomásaimat Underbogról, mindenképp , és csakis pozitív jelzőkkel illetném. Illetve illetem is. Szép is, jó is, s még kihívás is (jelenleg). Nekem ennél egyáltalán nem kell több.
4 comments:
Hat a taktikot majd gyakoroljuk, kiderul hogy a jobb. Caldera okossaga a debuffal nem tetszett, na meg az hogy whisperben mondogatta hogy neki bizony azt mondtak le lehet szedni a debuffot, en meg hiaba mondtam neki hogy bizony nem lehet leszedni, nem hitt nekem. Amugy a hely eleg erdekes, de nekem pl anno bfd jobban bejott.
Calderával leginkább az volt a baj, hogy többször is eljátszotta ugyanazt. Ha csak egyszer cseszte volna el a debuff-öt azt mondom, minden ok, de mikor legközelebb is miatta haltunk meg, az kicsit zavart. Ugyanakkor jó az, ha nem megy le minden elsőre. Sokkal élvezetesebb a játék, ha van kihívás.
Az igaz, de ne az legyen mar a kihivas hogy bewipolunk-e ha valaki n00boskodik, hanem az hogy van-e eleg skillunk rendesen kezelni a fazisokat meg betartani a tacsot.
Egyetértünk. Én sem a bénázgatást tekintem kihívásnak. Szerencsére itt nincsen még ultimate tactics, és ez tetszik.
Post a Comment