A szerencse fia

- Soha nem találtam egyetlen epicet sem szólózás közben
- Ha vágytam valami jó kis lootra a raidelések során, biztos, hogy soha nem esett
- Ha véletlenül mégis dobódott a cucc, biztos, hogy valakinek éppen több DKP-ja volt nálam, és elvitte előlem
- Ha esetleg teljesült is a vágyam, biztos, hogy volt valami szopós nerf ami miatt már közel sem volt olyan faja a loot, mint amilyennek elsőre tetszett (lásd a ZG-s és az MC-s trinket nem stackelődik)
- Ha valami csoda folytán mégis enyém lett az áhított item, és még a nerfet is megúsztam, biztos, hogy még ugyanazon a runon dobódott, egy ugyanolyan slotba való, ám táposabb cucc (lásd sorcerous dagger vs azuresong mageblade MC)
- Több mint két és fél év során összesen kétszer dobódott a professionjeimhez passzoló BoPos recept (ebből egy JC design, amivel melee itemet kreálhattam volna a magemnek, bravó!)
- Ha olyan recept esett, ami senkinek sem kellett, és teszem azt 10 aranynál többet ért, biztos, hogy a kocka nem nekem kedvezett (így visszagondolva Eretnek igen gyanús nekem)
- Ha az AH-ban leltem valami jó kis epicet olcsó buyouttal, biztos, hogy annyi időt emésztett fel a trade csatin való hirdetgetés, hogy az alatt a nyereségnek a többszörösét grindolhattam volna össze
A sort körülbelül a végtelenségig folytathatnám, de azt hiszem a nyilvánvaló dolgokra kár ennél több szót pazarolni. Mióta megérkeztem Azerothba, a szerencsecsillagom végig haloványan pislákolt csupán. Egészen mostanáig. A minap, egészen pontosan 20 szinttel korábban történt, hogy Zuljiq horgászbotot vett a kezébe, a célból, hogy fejlessze a körülbelül 40-es fishing skilljét. Tette mindezt Orgrimmarban, a Becsület völgyében húzódó tó partján. Eleinte nem volt túl jó fogás. Néhány balul elsült berántás mellett, mindössze néhány jelentéktelen kis halacskával volt kénytelen beérni a troll dalia. Bár természetéhez híven ezúttal is lelkes volt, az elpazarolt idő lassacskán csak felemésztette türelmét, és már-már éppen azon volt, hogy szedi a cókmókját, és elindul, hogy reggelire benyomjon néhány törpöt. Ám ekkor megtörtént a csoda. Bár a már bevett rutinon nem változtatott, ezúttal egészen más zsákmány koronázta fáradozásait, mint korábban. Az időtlen időkig tartó, s a hős harcos utolsó erőtartalékait igénylő fárasztás után végül partra emelhette megérdemelt jutalmát. Őt:A kétségkívül megindító, mondhatni mesebeli történetet, had fejezzem be a mesélő szerepéből kiemelkedve, közétéve a játékos gondolatait, melyek fejében kavarogtak miután kis szíve csücske, Zuljiq kifogta a csodás halat.
Old Crafty? Hát ez meg mi a fene. Ilyet még sosem láttam. Na csekk.. Alt+Tab -> www.wowhead.com -> néhány idézet a commentekből
- It is about time someone finally caught him....
- Spent 4 hours fishing, no Old Crafty..
Caught:
300 Longjaw Mud Snapper
120 Bristle Whisker Catfish
100 Brilliant Smallfishes
6 17 Pound Catfishes
6 19 Pound Catfishes
But no Old Crafty.
- Had the brilliant idea to pimp my alliance bank alt with this little bugger.
Got him to level5 and learned fishing (easy), went on a long journey to Orgrimmar, Valley of
Spirits (painful). Then tried to actually catch him. Failed and stopped after about 2000catches.
My Auction House business had been on halt for too long already.
Be warned, catching this fish can take weeks if you are unlucky.

Hahahahahahaha! Szegény szerencsétlenek. 2000? LMAO Nekem kb. 6 fogás kellett hozzá. (A történetben, a szenvedésre való utalások, csupán hangulati elemként szerepelnek. Valóságalapjuk a zéró felé tendál. Vagy még pontosabban, zéró.) A Crafty egyébként BoPos, így az AH-ban való eladása sok k aranyért sajnos not an option. Ám mivel immáron egy hete annak, hogy a halacska nálam figyel, volt időm kifundálni, hogyan is használhatnám fel a legjobban. Hosszas gondolkodás után két megoldást találtam.
1. Ha egyszer belépek egy RP klánba, ahol megkövetelik a guild meetingeken az RP-s öltözködést, elég nyilvánvaló, mit fogok a kezemben szorongatni. Tudom, nem a legötletesebb, de itt jön a másik. ->
2. Migrálok egy PvP szerverre, ahol Orgrimmar közepén a következő emote-ot fogom spamelni: Zuljiq pushes Old Crafty inside his ass
+1 Mivel nem vagyok hunter, így a wowheaden talált harmadik opció számomra sajnos nem kivitelezhető, de azért ideírom, csak mer’ olyan jó: Just for everyone's info, yes you can feed Crafty to your pet as a hunter.
Búcsúzóul pedig következzen még egy kép a mázlista horgászról, és csodálatos zsákmányáról.

Gyűjtőszenvedély

Mostanában kicsit elkapott a gépszíj. Sorra vásárolom a különböző rare jewelcrafting recepteket. Pedig nem volt ez mindig így. Sőt! Tulajdonképpen mindig is ódzkodtam attól, hogy valamiből (recept, alapanyag, gear stb.) minden egyes darabot összeszedjek. Persze nyomós okom volt erre. Hiszen az említett dolgokhoz minden esetben farmolnom kellett volna. Az meg nagyon nem az én világom.
Ezzel szemben a rare JC receptekhez semmi az égvilágon nem kell, „csupán” egy kis pénz. Természetesen csakis a boe-s designokról van szó, s azok közül is csupán a különböző drágakővágási technikákról. A metagemeket nem számítva (ezekből néhényhoz repu kell) összesen 28 féle van jelenleg a WoW-ban, s én ezek közül jelenleg 20-at tudok készíteni. A kínálat persze folyamatosan bővül, tekintve, hogy gyakorlatilag semmi másra nem költök manapság, csakis ezekre, a receptekre. Amint összejön annyi píz, hogy az új design vásárlása után marad nálam mondjuk 100-200 gold a további bizniszre, máris veszem ki az újabb pappert az AH-ból. Így megy ez, nincs semmi cécó!
Illetve egy mégis akad. Éppen végiggondoltam, milyen rohadt sok pénzt költök el olyan dolgokra, amelyekből gyakorlatilag semmi hasznom nincsen. A megtanult vágási technikák közül jó párat valószínűleg sosem fogok alkalmazni, néhányat csak nagyon ritkán, s mindössze 5-6 gem az amelyeket nagyobb mennyiségben gyártok, illetve fogok gyártani. Ezen utóbbiak készítéséből simán meggazdagodhatnék, de én hülye inkább visszaforgatom a tökét a semmibe. De mit, tegyek, a gyűjtőszenvedély már csak ilyen, s különben is jól esik, ha a klántársak megbecsülnek, mint főfőjewelcraftert. Az a kb. 19x250-300 azaz 4750-5700g amit eddig ebbe a témába feccöltem – egy SH-ban dobódott J - simán megéri ezt az árat.
Csupán egyetlen dolog bánt ezzel a dologgal kapcsolatban. Eredetileg úgy terveztem, hogy mire kijön a 2.1-es patch, készen leszek a begyűjtéssel, ám sajnos, ez rajtam kívülálló okok miatt, nem történhetett meg. De, ez már egy másik történet – aka. köv post.

Halat, vadat, s mi jó falat... anyád!

Mivel Iceddawn elég jelentős powerlevelingnek volt kitéve lvl 1 és 60 között, mi sem természetesebb, mint hogy magasról tettem az olyan haszontalannak tűnő secondary skillekre, mint a cooking, meg a fishing. Ezt a kis ballépésemet orvosolandó, pár napja úgy döntöttem, az mégsem járja, hogy még 70es szinten is főzés illetve horgászat képzettség nélkül rohangászok, úgyhogy belevágtam a skillek feltornázásába. Ne itt csesztem el.Szegény kis mágusom már kétszer is megtapasztalhatta milyen gyötredelmes tud lenni, mikor egy-egy skillt ripsz-ropsz akarunk semmiről maxra húzni, de be kell valljam, a korábbi engineering, vagy jewelcrafting levelinget sokkal jobban élveztem, mint a mostani bénázást. A két említett szakértelem felhúzása leginkább csak a pénzről szólt, s mivel azzal n00b korom óta sosem volt komoly problémám, idegeskedést csupán az AH-trainer-üllő közötti folytonos rohangálás jelentett. Azt meg kibírta az ember, hisz megvolt a tudat, hogyha a píz kitart- márpedig mindkét esetben kitartott – az egész procedúra nem lesz hosszabb egy, rosszabb esetben két napnál. Na ez a nyugtató érzés az, amely sosem fog jelentkezni a főző-horgászó kalandjaim során. Ezen képzettségek tápolása ugyanis abszolút nem a tőkén múlik. De lássuk lelki békém 2 megrontóját külön-külön.
Először a kevésbé rosszról, a cookingról ejtenék néhány (keresetlen) szót. Itt alapvetően még működhetne is a trainelek-veszek alapanyagot-megfőzőm-skillnövedekés módszer, de sajnos ez a tökéletes terv két helyen is megbukik. Először is trainernél csak ideig-óráig lehet új recepteket tanulni, később sajnos muszáj lesz az ember maga utána járni az ilyen dolgoknak. Az AH persze itt is segít – hiszen akad ott nem egy, nem kettő recept – de sajnos ezen receptek nem fedik le a teljes fejlődési utat, így a jobb sorsa érdemes mage-nek muszáj keresztül-kasul beutaznia Azerothot recipek után kajtatva. Persze valójában ez nem olyan nagy teher – különösen egy mágusnak nem az – egyszerűen csak megszoktam, hogyha trainelni akarok valamit, bármikor megtehetem az valamelyik fővárosban, és nem kell hozzá Tanaris-ig repülnöm. Az utazgatáson kívül a másik dolog, amely bosszantani szokott, hogy sosincs az aukciós házban elég alapanyag. Mivel ilyen olcsó pár ezüstös vackokról van szó, az emberek gondolom elvendorolják őket, ahelyett, hogy beraknák az AH-ba. Nekem!Tudom, hogy ezek csak látszólagos sérelmek, s valószínű, ha nem egyszerre fejleszteném a két secondaryt, nem is lenne semmi bajom a cookinggal, de így, hogy közben a fishing tönkretesz, hajlamos vagyok a főzést is egy kalap alá venni vele. Pedig valójában az nem is olyan rossz. A horgászat viszont kurva unalmas! Egyszerűen be kell látnom, nincs már meg az a feeling, mint ami akkor kerített hatalmába, mikor 1 hetes wow játékosként kult barátom éppen aktuális dwarf hunterjével horgászgattunk a Loch partján. Akkor még kezdők voltunk, ketten voltunk (!), s csupán 100 körülire húztuk fel a skillt, s persze akkor ez a skillhúzás szó tuti nem merült fel bennünk, egyszerűen csak élveztük a horgászatot. Akkoriban botor módon még azt sem tudtam, hogy nem elég egy megfelelő színtű vizecske a fejlődéshez, minél magasabb a képzettségünk, annál több sikeres fogás szükséges egy újabb skillponthoz. Ahogy utánanéztem, 300 és 375 között immáron tíz, vagy még annál is több halat kell majd fognom, csak hogy kapjak egy újabb pontocskát. OMG! Az unalom meg fog ölni. Az egyedüli izgalom akkor ér bennünket, mikor új tavat/folyót/tengerszakaszt látogatunk meg, s nem tudjuk még, mi akadhat a horgunkra. Na ez az öröm, kb. 2 percig tart, eddigre ugyanis kifogjuk az adott vízre jellemző összes lehetséges halfajtát. Eztán roppant hamar visszasüllyedünk mérhetetlen unalmunkba, arcunkra kiül a bánat, s lelkünk olyan mélyre száll, hogy csoda, hogy egyáltalán képesek vagyunk értelmes szavakat produkálni, ha netán valaki megzavarna csodás horgászkalandjaink közben.

Sokat gondolkoztam, mivel lehetne izgalmasabbá tenni ezt a fishing projectet, de be kell látnom, hogy a legjobbnak tűnő ötlet - RL horgászat mintájára, haverokkal, néhány kocka sörrel, no meg pár liter töménnyel zúzni az ipart – mégsem lenne talán túl elegáns. Igazából egyetlen dolog segíthet csak, a zene. Mivel szemünk egyfolytában az úszót kell, hogy lesse mindenféle vizuális segítség kiesik, így muszáj valamilyen akusztikus élménnyel kompenzálnunk a halfogás roppant egyhangúságát. De nem mindegy ám, hogy milyen zenét választunk aláfestésnek, az is előfordulhat ugyanis, hogy tovább rontjuk a képet. Én pl. a minap éppen Opethre próbáltam valami fogást összeharácsolni, de a nyugisabb részek alatt majdnem sikerült elkapnia az álommanónak. Úgyhogy be kell lássuk, csakis elmebeteg (ezzel nem lesz gond) zenét érdemes berakni, esetleg olyat amit tuti végigüvöltünk az előadóval. Válasszunk körültekintően, ébrenlétünk múlik a döntésen.

Óh atyám, mikor fogok én még Serpentshine Cavernben bosst fogni...

Jewelcrafter power 2 - Szelek szárnyán

Lassan két hónapja, hogy utoljára írtam ide, úgyhogy bőven itt az ideje a visszatérésnek. A hallgatásom ideje alatt rengeteg dolog történt velem, és szándékomban is áll ezekről megemlékezni, de úgy gondolom, hogy ildomos lenne jewelcraftingos post-tal megszakítani a csendet, ha már egyszer hasonló írással tettem le a lantot. Két hónappal ezelőtt még csupán kósza ötletként merült fel bennem, hogy az ékszerész szakma akár gazdaggá is tehet, ma ezt akár tényként is említhetem. Célom természetesen nem a kérkedés, csupán arra szeretnék rávilágítani, hogy véleményem szerint jelenleg a wowban a JC a pénzszerzés legkönnyebb módja.

Az utóbbi időben elszaporodtak a világban a „Qva drága a 280%-as mount, sose lesz rá 5k goldom” jellegű írások. Természetesen a problémára azonnal érkeztek a különböző megoldások. Ezek közül kiemelendő a „tetkó a seggre” illetve a „RL gyitepaci” módszer, de bizton állíthatom, hogy a wow-os társadalom nagy része valószínűleg sosem fanyalodna ilyen drasztikus pénzszerzési módszerekre, csak hogy felülhessen egy igazán gyors gryphon, vagy windrider hátára. A Jewelcraftingot nekik találták ki. Ezzel a szakmával kis befektetéssel, rövid idő alatt, könnyen lehet, sok pénzt keresni. Akár azt is mondhatnám a JC jelenleg a WoW kifogyhatatlan bőségszaruja. Mielőtt az a vád érne, hogy csak jártatom a szám, lássuk konkrétan, hogyan is lehet a köveket arannyá változtatni anélkül, hogy megpróbálnánk Bölcsek kövét kreálni belőlük.

Először is nézzük a befektetési oldalt. Nos, a mérleg ezen oldalára a skill felhúzásának költsége kerül. Ez az én esetemben anno kb. 1500 aranypénzt jelentett. Ez az összeg persze lehet jóval alacsonyabb is, ha az ember hajlandó kicsit farmolni, vagy várni arra, hátha valaki olcsóbban teszi be az AH-ba az adott alapanyagot. (Én akkoriban ilyesmire nem figyeltem, de különben is úgy vélem, hogy mire az ember 70-es lesz még az első, 60%-os mount megvásárlása után is kell, hogy legyen legalább 1-2k „felesleges” pénze.) Ha megvan a kellő skill, jöhet a megfelelő receptek megvétele. Ezzel kapcsolatban két fontos dolgot érdemes megjegyezni. 1. Nézzünk szét melyik gemek kelnek el a legmagasabb áron az adott szerveren, s próbáljuk meg annak a receptjét megvenni. 2. Itt nem érdemes kapkodni, sokszor igen olcsón juthatunk hozzá, a későbbiekben aranybányát jelentő papírokhoz. A mi szerverünkön a rare gemek receptjei általában 250-350g körüli áron mennek el, de ha kicsit odafigyelünk (gyk: gyakran csekkolgatjuk az AH-t) megeshet, hogy sokkal kisebb kiadással megúszhatjuk a bizniszt. Ne feledjük balfaszok mindenhol vannak. J Szerencsémre én is összefutottam párral, legalábbis az AH-n keresztül. Ilyen kis „ügyes” emberek révén sikerült szert tennem 90g-ért a Jagged Talasite (remek kis kő, lehet vele kaszálni) receptjére, amelyet azóta csakis 300g-nál magasabb buyout-tal láttam, de történt olyan is, hogy 200 aranyat perkáltam meta-gemes designért, holott ezekért általában 700 gold körüli összegeket szoktak elkérni.

Tanácsos, mindenféle kék kőhöz megtanulni legalább egyféle csiszolási technikát. Ha ezzel megvolnánk, nincs más dolgunk mint hátradőlni, és nézni, hogy gyarapszik a tőkénk. S, mindezt hogyan? Mi sem egyszerűbb. Prospecting, prospecting, prospecting. Vásároljunk minél több Adamantite Ore-t. Ezeket szedjük szét, s a belőlük kapott kék köveket csiszoljuk, majd adjuk el az AH-ban, minél drágábban. Tudom, hogy ez kicsit lutrinak tűnik, de higgyétek el nem az. Egy-két stack ore esetében ugyan előfordulhat, hogy nem találunk semmi értékeset, de ha sok ércet veszünk a nagy számok törvényének köszönhetően garantált a siker. Jómagam általában 10-15 stack adamantite-ot vettem egyszerre, amely 200-300 db ércet jelent, s mivel 5-ösével lehet őlet prospectelni, azt jelenti, hogy 40-60 esélyünk lesz arra, hogy találjunk valami finomat. Aranyban ez a művelet a következőképpen néz ki: 10x20Adamantite Ore10x25g:250g. Egy eladott csiszolt rare gem ára átlagosan 60-65g, vagyis ha 40 prospectingből csak 4 ritka követ találunk máris visszajött az alapanyag ára. S szinte biztos, hogy ennél nagyobb szerencsénk lesz, és akkor még nem beszéltem a rengeteg common kőről+plusz a művelet során keletkezett powderről. Az élelmesebbek akár felhasználhatják, s megpróbálhatják elsózni őket az AH-ban, én őszintén megvallva mindig csak vendor-trashként tekintettem ezekre a dolgokra. (Nincs is szebb annál, mint mikor az ember 200 gyakori gemet passzol el a vendornak 1g/db áron. Jelentkezzen, aki egy sima vendor látogatás után +n száz arannyal a zsebében szokott távozni.)

Egy szó mint száz, az üzleten csak nyerhetünk. Szinte száz százalék, hogy sikeresek leszünk. Ebbe a levesbe csupán egy légy köphet bele. A kínai. Az utóbbi időben a szerverünkön jelentősen emelkedett az adamantite ára. Mostanában nem ritka, hogy 35goldot is elkérnek egy 20as adagért. Ha úgy érezzük, hogy ez kicsit sok. (lehet még így is megéri a prospecting, nem számoltam utána) érdemes stratégiát váltani, és csiszolatlan gemeket vásárolni. Ezekkel is folyton tele az aukciós ház, s mindig akad néhány olyan amelyek csiszolás után busás haszonnal adhatunk tovább. Én ma reggel például 3 Dawnstone-t vettem 40g/db áron, s a belőlük készített Smooth Dawnstone-okat 70g-ért pakoltam be az AH-ba. Vagyis csak ezen a kis bolton 90
aranyat kasszírozok. 1 perc alatt 90g-keresni, azt hiszem igazán nem rossz üzlet.
Tehát – és ez egy végleges tehát – ha az ember 280%-os repülő hátast szeretne, de nincs kedve órákat tölteni a farmolással, feccöljön egy kis pénzt a Jewelcraftingba, s a siker garantált. Napi negyedóra „munkával” simán meg lehet keresni 300, jobb napokon 500 aranyat is. Azaz két hét alatt mindenkinek lehet ilyen, mint ez itt ni:

Jewelcrafter power

Tegnap volt körülbelül 1500 aranyam, ma délelőtt mikor kiloggoltam, mindössze 100g körüli összeg virított a tatyómban. Nem, nem lopták el az accomat, még csak nem is invesztáltam vagyonom túlnyomó hányadát holmi ruházatba, sőt a hátasaim számát sem gyarapítottam. Egyszerűen csak nekiálltam felhúzni a Jewelcrafting képességemet. Tegnap mindössze 50-es volt a skillem - ami gyakorlatilag 0-nak felel, már ami a költségeket illeti - ezzel szemben ma már a 340-es szám virít, a maximális 375 mellett. 290-et ugrottam egy nap alatt, ez azt hiszem nem is rossz teljesítmény, bár biztos vagyok benne, hogy bőven akadnak olyanok is, akik egyben letudták az egész folyamatot. Persze akik így tettek, tutira jobban fel voltak készülve, mint én. Már a TBC megjenése előtt hónapokkal is hallottam olyan hangokat, hogy az emberek gyűjtik a különböző alapanyagokat, a majdani ékszereszéti képességük tápolására. Én persze lusta voltam ilyesmivel foglalatoskodni, úgyhogy az egész levelezést, az adott körülmények - azaz a tegnapi, illetve a mai AH-s kínálat - határozta meg. Ez az 1400g körüli összeg biztos soknak tűnik, de nekem valahogy nem akaródzott még több időt tölteni ezzel a meglehetősen unalmas tevékenységgel, csak azért, hogy spóroljak valamennyit a költségeken. A lehetőségekhez mérten azt hiszem így is nagyjából a legolcsóbban jöttem ki az ügyletből. Ha a folyamat egészét nézem, akkor azt kell mondjam, hogy az egész ügy kisértetiesen hasonlított arra az esetre, mikor az engineering skillemet húztam fel 1-ről 300-ra. Az AH-mailbox-trainer útvonal ezúttal is működött, ám egy jelentős különbség mégis adódott, a már említett engineer melóhoz képest. Mégpedig az, hogy ezúttal a már-már halálos unalomba fulladó trainelés végét kimondottan élveztem. Nem másnak, mint a prospectingnek köszönhetően. Ez a remek kis jewelcrafter képesség nem csak izgalmassá teszi az ékszerész szakma mibenlétét, hanem jelen állás szerint igencsak jövedelmezőnek tűnik. A képesség egyébként arról szól, hogy a jewelcrafter a különböző - a skilljének megfelelő - érceket szétszedheti, különbötő drágakövek találásának reményében. Ez a procedúra igazán vicces. Gyerekkorom búcsúbeli zsákbamacskás élményei idéződtek fel bennem, miközben sorra bontottam szét a különböző érceket. Anno a Diablo 2-ben is bevállaltam néha 1-2 gamblinget, de ott természetesen sosem jártam sikerrel, ám itt a wowban szerencsére egész más volt a helyzet. Általában persze csakis vendortrash akad a szétkapott fémek helyén, emelett azért eleg gyakran találunk különböző olcső drágaköveket is, ráadásul néha-néha igazi gyöngyszemekre is akadhatunk.Éppen ezek miatt a gyöngyszemek miatt nem aggódom különösebben a szakmába feccölt horribilis összeg miatt. Egy-egy ilyen ritkább drágakő (pl. Nightseye, Dawnstone vagy Star of Elune) bőségesen fedezi az ércek vásárlására fordított kiadásainkat. De nézzük inkább a számok nyelvén mire is gondolok. Tegyük fel, veszek mondjuk 100 Fel Iron Oret. (ma sokszázat vettem belőlük) Egy 20as stack ára a szerverünkön 12-16g körül ingadozik. Ha 15g-s értéket veszek alapul, azt jelenti, 75 aranyért jutok hozzá az említett mennyiséghez. Mivel az érceket ötösével lehet prospectelni, ezúttal 20-szor próbálkozhatom majd. Ennyiből legrosszabb esetben is találunk legalább 1 értékesebb követ, amelyek ára 45-60g körül mozog, de ennél sokkal valószínűbb, hogy akár kettő csecsebecse akad. Ha így van, akkor máris bőven túlszárnyaltuk a kiadásainkat, s vagyonunk gyarapodott. Persze nem szabad szó nélkül elmenni a különböző kisebb kövecskék mellett sem, amelyek biztosan szép számmal akadnak majd érceink szétszerelése során. Ezeket akár azonnal, megmunkálatlanul is elpasszolhatjuk 2-6g-s áron, vagy csiszolhatjuk őket, ezáltal még nagyobb haszonra téve szert. Ergo: gazdagok leszünk.
Az általam felvázolt metódusnak mindössze egy hibája van. Jelen pillanatban ez csupán elmélet. Ma délelőtt miközben sorra zúztam a kezem ügyébe kerülő Fel Iron érceket én ezt így szépen elképzeltem magamban, s mielőtt kiléptem volna, már több mint 50 cuccom figyelt az AH-ban. Babonából ezen post megírásáig nem loggoltam be csekkolni a postámat, úgyhogy lehet, hogy 5 perc múlva érkezik egy "Iceddawn, a koldus" írás is.
Ha így lesz, azt csakis magamnak köszönhetem majd,hisz arra korábban is volt már példa, hogy az általam megálmodott aranytermelési folyamatok csődött mondtak. Kicsit izgulok. Na log.
(Ha valaki erre az oldalra tévedne, aki nálam kicsit járatosabb ebben, a "Hogyan legyünk milliomosok a Jewelcrafting révén" témakörben, kérem ossza meg velem ezirányú tapasztalatait.)

Engineering

Mivel Iceddawnt próbáltam minél hamarabb felhúzni, hogy bekerülhessen a Maievbe, sajnos a kis drágám elfelejtett mesterségeket tanulni. Vagyis tulajdonképpen nem felejtett el, csak kicsit ügyetlenke maradt. Ez a wow nyelvezetére lefordítva azt takarja, hogy bár volt neki herbalism-ja, meg alchemy-je, egyik skillje sem volt nagyobb 150-esnél. Leginkább azértnem, mert viszonylag sok időt elvett volna a gyüjtögetés, tanulgatás, másrészt pedig inkább spóroltam a pénzt, csak, hogy 60-as szinten minél hamarabb megvehessem az epic pacimat. Tehát, lényeg a lényeg, az utóbbi hónapokban egyáltalán nem foglalkoztam a mesterségeimmel. Úgy gondoltam, ha majd a Burning Crusade megjelenik, megtanulom a jewelcraftingot, és kész. Ez így rendben is lett volna, ám még így is maradt hely egy másik skillnek, tekintve, hogy sem a herbalizmust, sem az alkímiát nem állt szándékomban magasabb szinten űzni. Ezt a második helyet végül tegnap egy hirtelen jött ötlet hatására betöltöttem. A címből nehéz kitalálni, hogy vajh mely mesterségre eshetett a választásom.Igen, bizony a engineeringre. Ennek két oka is van. Először is mindig nagyon érdekesnek találtam azokat a dolgokat, amiket az engineerek gyártottak, de sajnos nekem sohasem adatott meg, hogy én is magas fokon űzzem ezt a szakmát. Másodszor pedig - és ez egy sokkal racionálisabb ok - kezdett kicsit elegem lenni abból, hogy az RC-nkben alig van ember, aki ezzel foglalkozik, és sajnos sokszor előfordult, hogy egy-egy raid alkalmával, hiába lapult a leader zsákjában repairbot, nem volt senki aki, le tudna volna rakni, így aztán az egész csapatnak ki kellett rohannia az adott instából javítgatás céljából. Nos, ennek akartam én véget vetni, ígyhát tegnap, mindkét eddigi szakmámat leadtam, és megkezdtem engineer karrieremet. A kezdeti lépések kissé viccesre sikerültek. Ugyanis körülbelül egy félórán keresztül mást sem csináltam, minthogy fel-le lovagoltam Ironforge utcáin. A trénertől az aukciós házba, az aukciós házból a postaládához, onnan az üllőhöz, majd a szerelgetés-kovácsolgatás után vissza a trénerhez új dolgokat tanulni. Aki esetleg felfigyelt eme ámokfutásomra joggal hihetette azt, hogy egy ötéves gyerek szabadult a monitor elé. Ám mindettől föggetlenül én élveztem, s ráadásul a rohanás végére sikerült feltornáznom a skillemet 90-esre. Ma valszeg folyt. köv., bár a fejlődésem tempója biztos lassulni fog, bízom benne, hogy rövidesen jómagam is képes leszek repairbot gyártására.