Gruul

Tegnap este a mostanában szokásos mélabús rezignáltsággal loggoltam be. A klán Gruulhoz készült, én meg persze megint a reserved listán szomorkodtam. Persze azért időben beléptem, csak, hogy lássák a képemet, de azzal a lendülettel be is ugrottam az AH-ba csekkolni a gem-businesst. S, láss csodát világ, mi történt? Még végig sem futottam a potenciális nyerészkedési lehetőségeket, jött az invite, majd a summon, s rögvest Gruul’s Lair előtt találtam magam.

A guild még vasárnap este lezúzta Maulgart (az első hivatalos Gruul raiden!), úgyhogy tegnap este „csupán” a félszemű óriás figyelt az étlapon. Jómagam kicsit szkeptikusan vágtam neki az útnak, tekintve, hogy eddig semmit mást nem hallottam Gruul-ról, csak hogy „ilyen nehéz”, meg olyan „bonyolult”. Ehhez képest kellemes csalódás ért. Nem állítom, hogy sétagalopp lenne a hely, közel sem az, ám távolról sem az a brutálkemény fight, mint amire én számítottam. (Tudom, már volt nerf.) Amit Gruulnál sokkal idegesítőbbnek találtam, az az előtte található trash volt. A gyors respawn sem kellemes dolog, de a kiosztott Cleave-k sebzése az, ami igazán durva. Szerencsére ezt is nerfelni fogják, de ez cseppet sem vigasztal olyankor, mikor egy 8.5k-s „one hittel” zúz le a csúnya ogre. Elkerülni persze jó esetben el lehet ezt a „csodás” élményt, egyszerűen nem kell lövöldözni őket, mikor éppen kichargolnak, vagy elfearelik a tankot, de istenem ki látott már olyan DPSert aki megszakítja az aktuális spell castingot, ahelyett, hogy folytatná a karaktergenerálás óta vérében lévő pew-pew-t. J Száz szónak is egy a vége, mi clothosok hullottunk, mint a legyek (no stamina gear FTW!) a trash elleni harcban, ám ettől függetlenül minden komolyabb nehézség nélkül érkeztünk el a bosshoz.

Itt egy jó negyedórás taktika ismertetés következett az olyan bárgyúaknak, mint jómagam, akik sohasem harcoltak még az óriás ellen. Persze valószínűleg mindenki ismerte már a csatát ilyen olyan forrásból – haverok, videók, fórumok – de azért, jó volt, hogy egyszer újra, pontról-pontra végigmentünk a követendő stratégián. Aztán mikor már mindenki tudott mindent, belecsaptunk a lecsóba. First try, bárminemű poti, elixír, kaja nélkül: 33%! Remek!

(Úgy lefoglalt a harc, hogy közben el is felejtettem shotot csinálni, úgyhogy csak ilyen van, mikor még kint állunk.)

Ez volt az a pont, ahol rádöbbentem, az előzőleg megírt guide-ok sokszor nem tükrözik hűen a valóságot, vagyis inkább arról van szó, hogy ami másoknál hatalmas problémát okoz, az nem jelenti azt, hogy mi is szopni fogunk vele. Jelen esetben a sokszor kárhoztatott Shatter-témáról beszélek. Korábban akárhányszor a nevezetes Gruul-fightról hallottam, mindenki azt emlegette, hogy a harc Achilles-ina ez a rendkívül idegesítő spell, amely során Gruul egy csomó embert maga felé repít, s utána folyamatos (5mp) lassulás után kővé változtat mindenkit, s annak függvényében sebzi a jónépet, hogy milyen közel voltak egymáshoz. Magyarul, az embernek 5 másodperce van arra, hogy olyan távolságra kerüljön a többiektől, mindenkitől, amilyenre csak lehet. 15 yardon túl már abszolút semmi sebzést nem kapunk. Ez a dolog látatlanban elég nehéznek tűnt, pláne úgy, hogy korábban azt hallottam, nagyon kicsi a barlang, alig lehet benne elférni. Ehhez képest nekem semmi komoly bajom nem esett az ilyen kővéválások alkalmával, egy esetet leszámítva, amikor egy „okos” paladin (biztos véletlen) úgy került mögém – ahol azt hittem, már nincs is több hely -, hogy csak akkor vettem észre, mikor már rám robbant. Persze, én könnyen beszélek, nekem casterként, csak max rangen kellett állnom, s onnan eregetni, a tűzlabdákat, s jó esetben mozdulnom sem kellett a shatter után, ám így utólag visszagondolva az egész guild jól vizsgázott jó helyen történő szoborrá válásból. (Különösen azután, hogy valaki kitalálta, hogy 9 embert mark-oljunk, s ezeket mindenkit kerülje el, ezzel is elősegítve a helyes pozicionálást.) Mindösszesen egyszer fordult elő, hogy nagyobb számú ember lelte halálát egy hasonló eset során. Ettől eltekintve mindenki remekül dolgozott, s csak kicsi, ámde idegesítő nüanszok akadályoztak meg minket abban, hogy megfektessük (rossz az, aki rosszra gondol) a félszeműt. (nem, nem kígyót) Bejátszott egy-két DC, egyszer a silence előtt pont leestek a HOTok a tankról, volt, hogy a harc elején egy-két DOT túlaggrózta az offtankot, aztán szegény lockok kapták a Hurtful Strike-ot (na, vajon túlélték?) stb.. A lényeg az, hogy végül sajnos csak nem sikerült a pwn, a legjobb kísérletünk 20%-nál ért véget. Ez a szám azt hiszem több mint sejteti a következő Gruul raid végkimenetelét. Egy kicsit jobb raid-setuppal (aka more ranged DPS) a siker garantálva van. Tudom, hogy a meleekre mostanában rájár a rúd, de sajnos ez megint tipikusan az az eset, ahol még egy pár mage-dzsel, warlockkal, shadow priesttel többre megy a raid, mint velük. Az pedig, hogy egy protos palát (Eretnek) beviszünk gyógyítani, már-már nonszensz. Persze én cseppet sem bántam hogy így alakult, hiszen így legalább volt, egy dedikált healerem. J Mikor kedves barátomat MT healingre osztották be, megmondtam neki, ha azt látja, hogy a tank élete rohamosan, csökken, miközben én is bekapok, mondjuk egy 100as ütést (ilyen kicsit tuti nem lehet sebződni arrafelé), akkor természetesen engem válasszon, még némi overheal árán is, különben öri-hari. Hehehe.

Summa summarum. Fasza kis raid volt, s remélhetőleg hamarosan postolhatok egy Midnight Storm pwned Gruul jellegű írást is.

My first TBC epic

Olyan sok minden történt mostanában velem, én meg olyan lusta voltam bármiről is írni, hogy most ezer, meg ezer gondolat motoszkál a fejemben, amiről illene postolnom valamit. Ha minden jól megy, ma össze is kaparok pár témát, de kezdetnek itt egy rövid írás, arról, hogy végre beszereztem az első Burning Crusade-s epicemet. Még a múlt héten történt, hogy a guild Karazhanba ment, mi meg a reserved-ek összefogtunk jól, és míg ők odabent bénáztak Arannal, mi szépen legyalultuk Slave Penst meg Rampartsot, természetesen heroic módban. Ezt a csizmát Quagmirran, azaz Slave Pens uccsó boss dobta. Nem egy űber cucc, a világot sem fogom vele megvátani, de legalább lila. Epic fever rulez! :) Pont

Jewelcrafter power 2 - Szelek szárnyán

Lassan két hónapja, hogy utoljára írtam ide, úgyhogy bőven itt az ideje a visszatérésnek. A hallgatásom ideje alatt rengeteg dolog történt velem, és szándékomban is áll ezekről megemlékezni, de úgy gondolom, hogy ildomos lenne jewelcraftingos post-tal megszakítani a csendet, ha már egyszer hasonló írással tettem le a lantot. Két hónappal ezelőtt még csupán kósza ötletként merült fel bennem, hogy az ékszerész szakma akár gazdaggá is tehet, ma ezt akár tényként is említhetem. Célom természetesen nem a kérkedés, csupán arra szeretnék rávilágítani, hogy véleményem szerint jelenleg a wowban a JC a pénzszerzés legkönnyebb módja.

Az utóbbi időben elszaporodtak a világban a „Qva drága a 280%-as mount, sose lesz rá 5k goldom” jellegű írások. Természetesen a problémára azonnal érkeztek a különböző megoldások. Ezek közül kiemelendő a „tetkó a seggre” illetve a „RL gyitepaci” módszer, de bizton állíthatom, hogy a wow-os társadalom nagy része valószínűleg sosem fanyalodna ilyen drasztikus pénzszerzési módszerekre, csak hogy felülhessen egy igazán gyors gryphon, vagy windrider hátára. A Jewelcraftingot nekik találták ki. Ezzel a szakmával kis befektetéssel, rövid idő alatt, könnyen lehet, sok pénzt keresni. Akár azt is mondhatnám a JC jelenleg a WoW kifogyhatatlan bőségszaruja. Mielőtt az a vád érne, hogy csak jártatom a szám, lássuk konkrétan, hogyan is lehet a köveket arannyá változtatni anélkül, hogy megpróbálnánk Bölcsek kövét kreálni belőlük.

Először is nézzük a befektetési oldalt. Nos, a mérleg ezen oldalára a skill felhúzásának költsége kerül. Ez az én esetemben anno kb. 1500 aranypénzt jelentett. Ez az összeg persze lehet jóval alacsonyabb is, ha az ember hajlandó kicsit farmolni, vagy várni arra, hátha valaki olcsóbban teszi be az AH-ba az adott alapanyagot. (Én akkoriban ilyesmire nem figyeltem, de különben is úgy vélem, hogy mire az ember 70-es lesz még az első, 60%-os mount megvásárlása után is kell, hogy legyen legalább 1-2k „felesleges” pénze.) Ha megvan a kellő skill, jöhet a megfelelő receptek megvétele. Ezzel kapcsolatban két fontos dolgot érdemes megjegyezni. 1. Nézzünk szét melyik gemek kelnek el a legmagasabb áron az adott szerveren, s próbáljuk meg annak a receptjét megvenni. 2. Itt nem érdemes kapkodni, sokszor igen olcsón juthatunk hozzá, a későbbiekben aranybányát jelentő papírokhoz. A mi szerverünkön a rare gemek receptjei általában 250-350g körüli áron mennek el, de ha kicsit odafigyelünk (gyk: gyakran csekkolgatjuk az AH-t) megeshet, hogy sokkal kisebb kiadással megúszhatjuk a bizniszt. Ne feledjük balfaszok mindenhol vannak. J Szerencsémre én is összefutottam párral, legalábbis az AH-n keresztül. Ilyen kis „ügyes” emberek révén sikerült szert tennem 90g-ért a Jagged Talasite (remek kis kő, lehet vele kaszálni) receptjére, amelyet azóta csakis 300g-nál magasabb buyout-tal láttam, de történt olyan is, hogy 200 aranyat perkáltam meta-gemes designért, holott ezekért általában 700 gold körüli összegeket szoktak elkérni.

Tanácsos, mindenféle kék kőhöz megtanulni legalább egyféle csiszolási technikát. Ha ezzel megvolnánk, nincs más dolgunk mint hátradőlni, és nézni, hogy gyarapszik a tőkénk. S, mindezt hogyan? Mi sem egyszerűbb. Prospecting, prospecting, prospecting. Vásároljunk minél több Adamantite Ore-t. Ezeket szedjük szét, s a belőlük kapott kék köveket csiszoljuk, majd adjuk el az AH-ban, minél drágábban. Tudom, hogy ez kicsit lutrinak tűnik, de higgyétek el nem az. Egy-két stack ore esetében ugyan előfordulhat, hogy nem találunk semmi értékeset, de ha sok ércet veszünk a nagy számok törvényének köszönhetően garantált a siker. Jómagam általában 10-15 stack adamantite-ot vettem egyszerre, amely 200-300 db ércet jelent, s mivel 5-ösével lehet őlet prospectelni, azt jelenti, hogy 40-60 esélyünk lesz arra, hogy találjunk valami finomat. Aranyban ez a művelet a következőképpen néz ki: 10x20Adamantite Ore10x25g:250g. Egy eladott csiszolt rare gem ára átlagosan 60-65g, vagyis ha 40 prospectingből csak 4 ritka követ találunk máris visszajött az alapanyag ára. S szinte biztos, hogy ennél nagyobb szerencsénk lesz, és akkor még nem beszéltem a rengeteg common kőről+plusz a művelet során keletkezett powderről. Az élelmesebbek akár felhasználhatják, s megpróbálhatják elsózni őket az AH-ban, én őszintén megvallva mindig csak vendor-trashként tekintettem ezekre a dolgokra. (Nincs is szebb annál, mint mikor az ember 200 gyakori gemet passzol el a vendornak 1g/db áron. Jelentkezzen, aki egy sima vendor látogatás után +n száz arannyal a zsebében szokott távozni.)

Egy szó mint száz, az üzleten csak nyerhetünk. Szinte száz százalék, hogy sikeresek leszünk. Ebbe a levesbe csupán egy légy köphet bele. A kínai. Az utóbbi időben a szerverünkön jelentősen emelkedett az adamantite ára. Mostanában nem ritka, hogy 35goldot is elkérnek egy 20as adagért. Ha úgy érezzük, hogy ez kicsit sok. (lehet még így is megéri a prospecting, nem számoltam utána) érdemes stratégiát váltani, és csiszolatlan gemeket vásárolni. Ezekkel is folyton tele az aukciós ház, s mindig akad néhány olyan amelyek csiszolás után busás haszonnal adhatunk tovább. Én ma reggel például 3 Dawnstone-t vettem 40g/db áron, s a belőlük készített Smooth Dawnstone-okat 70g-ért pakoltam be az AH-ba. Vagyis csak ezen a kis bolton 90
aranyat kasszírozok. 1 perc alatt 90g-keresni, azt hiszem igazán nem rossz üzlet.
Tehát – és ez egy végleges tehát – ha az ember 280%-os repülő hátast szeretne, de nincs kedve órákat tölteni a farmolással, feccöljön egy kis pénzt a Jewelcraftingba, s a siker garantált. Napi negyedóra „munkával” simán meg lehet keresni 300, jobb napokon 500 aranyat is. Azaz két hét alatt mindenkinek lehet ilyen, mint ez itt ni: