Monday, December 11, 2006

Egykor és Most: Arathi Basin

Egy hasonló postot már régóta tervezgettem, csak éppen Alterac Valley kapcsán. Természetesen arról is írok majd, de előbb inkább AB-ről, ahova mostanában sűrűbben járok. Bár itt nincsenek olyan változások a játékmenetben, mint AV-nál, azért itt is másabb lett a játék, mint teszemazt fél évvel ezelőtt.
Jómagam abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy már akkor is wowoztam, mikor AB először került be a játékba. Előtte ugye csak Warsong Gulchban és Alterac Valleyben csaphattak össze a Szövetség és a Horda seregei, ám AB-val bővítve immáron három síkon folyhatott a harc. Amellett, hogy egy remek új alternatíva került a játékba, tulajdonképpen az új battleground átmenetként is szolgált a másik két helyszín között. Méreteiben és a csatával eltöltött idő hosszában messze elmaradt AV-től, ám WG-hez viszonyítva nagyobb területen karcolhattak a felek, ráadásul nagyobb létszámban is. Megjelenése után természetesen mindenki csakis és kizáralóg AB-be járt, hanyagolva ezzel a másik 2 alternatívát. Emlékszem ha akkoriban az online guild listánkra tekintettem, az emberek többségének neve mellett Arathi Basin szerepelt, mint tartózkodási hely. Az első napokban, hetekben komoly taktikázásról nem nagyon beszélhettünk. Mindenki ment amerre látott, s sokszor az egyéni érdekek a közös fölött helyezkedtek el. Az emberek inkább a saját kis Honorable Killjeik után caplattak, ahelyett, hogy csapatként funkcionálva győzték volna le az ellent. Ez a fejetlenség aztán sokáig meg is maradt. Tulajdonképpen, két különböző Arathi Basin létezett akkoriban. Egy, 60-as szint alatt, és egy, annak felette. Az alacsonyabb szinteken mindvégig megmaradt az összevissza vagdalkozás, ám a maximális szintet elérve, az AB-zás is új szintre emelkedett. Míg a kicsik között, csak egy szempont volt a csapat kialakításánal, mégpedig, hogy meglegyen a 15 ember, aztán uzsgyi neki, addig 60-on már rendesen összerakott, felkészült "bandákkal" találkozhattunk. Sőt, 60 alatt működött az is, hogy simán belejentkeztünk a mesternél, s mikor ránk került a sor, akkor bekerültünk az éppen aktuális PUG-ba, s ismeretlenek oldalán harcolhattunk, felemás sikerrel. Ehhez képest 60-as korba lépve, csak elvétve sikerülhetett az, ami korábban oly általános volt. Itt inkább az LFG csatornán, illetve klánon belül szerveződtek a csapatok, s csak akkor léptek be, mikor összejött a 15 fő. Ekkoriban jelentős idő ment el azzal is, hogy a raiden belül, a választott vezető rendezgette a kisebb groupokat. Általában a 15 embert 4 felé osztották. 3 csapatnak volt egy-egy meghatározott célpontja, míg a negyedik , amolyan supportként dolgozott. Ebbe a negyedikbe kerültek azok a játékosok, akiknek epic mountjuk volt. Bármily fura is ezt ma leírni, de akkoriban a 60as mountok sokszor csatákat döntöttek el. Egy átlagos raidben általában 3-4 ember rendelkezett csak ilyennel, így rájuk kulcsszerep hárult a hátasaik sebessége miatt. Ha időben tudtak segíteni, az éppen az ellen által támadott területen, a siker garantálva volt. Általánosságban az is megállapítható, hogy ha a 15 ember maradéktalanul betartotta az előzőleg megbeszélt taktikát, szinte mindig győztesen hagyhatták el Arathi területét. Szerencsére nekem is volt alkalmam ilyen jól összerakott csapatokban harcolni, köszönhetően az akkori RC-mnek, így sikerélményeknek sem voltam híján. Kikapni általában csak akkor sikerült, ha esetleg egy-egy elite grouppal hozott össze minket a vaksors. Léteztek ugyanis ilyenek is. Ezek a csapatok, szinte változatlan összetéttellel látogatták AB-t nemritkán Teamspeakkel, vagy Ventriloval megtámogatva. Ellenük az egyszeri halandóknak nem sok esélyük lehetett. Sokszor olyan érzés kerített hatalmába, hogy nem is 15 ember ellen küzdünk, hanem egyetlen személy ellen, akit 30 kézzel áldott meg a jóisten. Bár próbálkoztunk ellenük, sokféle taktikát kipróbálva, a kudarc gyakorlatilag boritékolható volt. Később volt szerencsém az egyikükkel, név szerint Marvellous-szel egy klánba kerüli alli oldalon, s ott meglátthattam, milyen ember is az, aki zsinórban nyeri a bg-ket. Egy szóval, fanatikus. A fickónak másból sem állt az egész napja, minthogy beállt a sorba, kivárta azt, majd az épp aktuális bandájával leverte a hordát. Ez utóbbi az igazán nagy szó. Egyébként ugyanis, szint mindig a horda nyert AB-ben. Hogy miért? A válasz egyszerű. Mivel a szerverünkön hatalmas tulsúlyban vannak a szövetségesek, ennek köszönhetően sokkal könnyebb volt bekerülni valamelyik BG-be horda oldalról. Az allisok sokszor órákban mérhető időket vártak egy-egy küzdelemre, míg a másik oldalon kis túlzással élve, csak az szabott határt a követkeő harcnak, hogy éppen mikor jött össze a 15 ember. Nem nehéz belátni, hogy a sokkal nagyobb tapasztalat volt a siker legfőbb záloga.
Ám, mára minden megváltozott. A Blizzard bevezett a cross-realm PvP rendszert, minek hatására a várakozási idő jelentősen lerövidült. Nincsenek órákig tartó sorbanállások, ha az ember csatlakozik, jó esélye van, hogy öt percen belül AB-ben találja magát. A várakozási idő ilyetén való lerövidülése, okafogyottá tette a taktikázás jelentős részét. Nincs értelme az LFG-n való szerveződéseknek, jobban jár az ember ha csak simán belép, s bár lehet, hogy kikap, még így is több honort szerez mondjuk három gyors vereséggel, mint egy hosszú előkészületeket igénylő győzelemmel. Így aztán pörög is AB, mint a motolla. Nincs kecmec. Néhány elite premade group persze ma is létezik, és tarol, de tekintve a nagy létszámú jelentkező csapatot, márcsak elvétve találkozik velük az ember. Olyankor meg, úgy van vele, hogy: "Na bumm kikaptunk. És?" s aztán három perc múlva már egy másik csapat ellen veszi fel a küzdelmet egy új csatamezőn.
Ez a zombulás kissé unszimpatikus nekem, de ellene tenni nem igazán lehet. Sőt, a Blizzardnak sikerült még jobban ráerősítenie erre. A PvP rendszer újboli átszervezésével, még inkább honorfarmolássá degradálta a BG-zést. A legújabb patch óta, mindent honorból, nomeg tokenből vásárolhatunk. Ennek hatására mindenki elkezdett újra BG-zni. Az eddig elérhetetlennek tűnő epic PvP cuccok, most mindenki számára elérhetővé lettek. A keservesen összeharácsolt honorpontjaink ezentúl nem vesznek el, ha esetleg némi szünetet tartunk. Az ötlet szimpatikus, a konklúzió kevésbé. AB mára ismét csak egy fékevesztett rohanás, zéró taktikával megspékelve. 15 ismeretlen harca 15 ismeretlennel. Harc a rewardokért. Kiváncsi leszek a Blizzard milyen lépésre szánja majd el magát, mikor minden egyes emberen BG-s gear feszül majd. Persze, lehet hogy a TBC eljövetelével, az új helyszínnel, nomeg az arénákkal minden megváltozik majd. Reméljük. S, akkor csak egy kérdés marad majd: Vajh, miért mindig a horda győz Arathi Basinben? (Holott a feltételek mostmár egyenlőek.)

Thursday, December 07, 2006

Az újratalantezés kényszere

Őszintén megvallva sosem voltam az a talent újraosztós fajta. Sőt, ha jobban belegondolok, magamtól egyszer sem osztogattam el újra a pontjaimat. Ha változattam, azt csakis kizárólag a blizzard miatt tettem. Ha újragyúrták valamely kasztot, mindig változtak a talent ágak, így nekem is változtatnom kellett. Hogy mi ennek a visszafogottságnak az oka, magam sem tudom pontosan. Bár ha nagyon akarok, több magyarázatot is találhatok rá. Először is, nem olcsó mulatság retalentezni. (Na jó, de. Úgyhogy ez kilőve. Ezen ok maximum a kezdeti időkben játszhatott szerepet.) A lustaság. Hát a tulajdonság rám abszolút jellemző, de azt hiszem nem ez gátolt meg abban, hogy időről időre megváltoztassam a karaktereim jellegét.
A kulcs talán éppen bennük, a karakterekben rejlik. A talentek szempontjából tulajdonképpen csak kettejük jöhet szóba. Oarth, és természetesen Iceddawn. A többiek túl kicsik ahhoz, hogy nagyon foglalkozni kéne velük. Ellenben a két "naggyal" elég sokat játszottam már, bőven lett volna lehetőségem megváltoztatni a buildjüket. Mégsem tettem. Talán leginkább a kaszjukból addódoan nem. Oarth ugye sámán. Mint minden classnál, természetesen it is három féle út kínálkozik. De nekem valahogy egyik sem volt soha szimpatikusabb a másik kettő kárára. Nem szerettem volna szimpla resto sámli lenni, aki egyfolytában csak gyógyítgat, ugyanakkor a Nature's Swiftness nagyon jó kis képesség, gyakorlatilag mindenhol. Úgy PvP, mint PvE szempontjából. A másik 2 ág közül nyugodtan választhattam volna egyet a maradék pontjaimból. De számomra mindkét helyen voltak szimpatikus képességek, ráadásul az ágak végén levő skillek sem vonzottak különösképpen. (Próbálok visszaemlékezni, de mindösszesen egy sámánt láttam eddig, aki pörgést használta volna.) Így maradtam jó kis egyedi tauren fiú, aki kellőképpen tudott gyógyítani, de a csatában is megállta a helyét, köszönhetően a tápolt shockjainak, nomeg a kellemes furry képességének. Iceddawn esetében azonban egészen másról van szó, noha a végeredmény tulajdonképpen hasonló. Az ő áttalentezését, valójában már a neve is tiltja. Hogy lehetne valaki "Fagyott Hajnal" névvel mondjuk arcane mage. A fire-re pedig végképp felesleges szót vesztegetni. Amikor megkreáltam a picikémet, már akkor tudtam, hogy ő bizony egy masszív frostmage leányzó lesz. Nem tehetek róla, hozzám világéletemben közelebb állt a fagy, mint a tűz. Persze csupán a frost ágat használva is temérdek variáció kínálkozik, de én mégis végig kitartottam az eredeti buildem mellett. Nemtom miért. Egyszerűen így tűnt helyesnek. S ráadásul jól is működött. Egészen máig. Mától ugyanis a 2.01 patch hatására átalakultak s egyben kibővültek a talent ágak. (A TBC-vel érkező szintelemelés miatt.) Úgyhogy mikor ma reggel beléptem, 51 kis pontocska várta vígan, hogy elosztogassam őket. Tudom, hogy rengeteg ember már előre tudta, hogy mit, hova na és hogy miért fog pakolni, de én nem. Sokan, sokat szenvedve előre jobbra-balra osztogatták a pontokat, de ez valahogy nem az én világom, úgyhogy ripsz-ropsz ott helyben meghozva a döntéseket, 2 perc alatt elkészítettem a képen látható buildet. Ha akartam volna, biztos találtam volna a neten számtalan előre kifundált és optimalizált kiosztást, de azt hiszem akkor lesz majd rossz világ, ha én nem a magam feje után megyek majd, és esetleg a mások által kitalált - s persze remekül működő - dolgokat veszem át. Köszönöm, abból nem kérek. Ugyanakkor lehet, hogy ettől függetlenül sok mage szaladgál most szerte Azeroth valami hasonló builddel, köszönhetően a Water Elementalnak, de legalább az a tudat megnyugtat, hogy nekik azért van, mert az valami új, nekem meg azért, mert maradt egy pontom, amit nem tudtam hova tenni. :) Egyelőre az új kiosztás müködőképességéről még nem nagyon tudok beszámolni, tapasztalat hiányában. (3 laggolós AB parti azt hiszem nem dönti a kérdést, se pro, se kontra) Ellenben az idő majd megteszi ezt, s különben is ha majd ismét lenullázzák a pontokat holmi újítások miatt, akkor úgyis újraosztom majd őket. Addig meg, úgysem! :)

Görbüljön az a kocka

Ha valaki a wowról blogol az azt hiszem feltételez némi addiktságot. Nincs is ezzel semmi probléma, elismerem, hogy sokat foglalkozok a játékkal, de azért egy határvonalat folyamatosan tartok magam előtt, amelyet semmilyen körülmények között nem szeretnék átlépni. Viszonylag hozzáértő embernek tartom magam, de a dolgok igazi mélységébe valahogy nem kivánkoznék belemenni. Hogy mire is gondolok? Leginkább arra, hogy például szeretem tudni, hogy a játékban mi jó nekem, sőt még a miért is érdekel, de a konkrét számok abszolút hidegen hagynak. Konkrétan: tudom, hogy mágusként az intellect meg a + sebzés, illetve a + crit chance fontos nekem, de, hogy például ezek a dolgok milyen algoritmusok alapján működnek teljes mértékben kívül esnek az érdeklődési körömön. Néha érdekesnek találok ugyan 1-2 a témához kapcsolodó írást, de hogy azok alapján elkezdjem kisilabizálni milyen gear, talent build vagy netalán játékstílus által érhetnék el még, egy hajszálnyilval jobb eredményt, nos erre nem visz rá a lélek. Jobban megmarad a játék varázsa, ha nem látok bele az összes részletbe. Semmi bajom nincsen azokkal, akik ilyen mélységekig ismerik a játékot (sőt, néha az ő segítségüket kérem), de én világéletemben ódzkodtam attól, hogy közéjük tartozzam. Akármelyik játék ejtett is rabul, az egy lépés távolságot mindig megtartottam az igazi kockaságtól. Hiába toltam hónapokig a Diablo 2-őt, sosem tudtam megmondani fejből melyik rúna mit csinál, vagy másik példával élve, anno mikor még a Túlélök Földje volt a heti betevőm, hiába volt ott a hyper a gépemen, mint minden egyes játékosnak, csak némi segítségért fordultam hozzá, s nem arra használtam, hogy memorizáljam az összes szörny adatait. Ez az önkényesen felállított equilibrium (mennyivel jobb szó, mint az egyensúly) eddig tökéletesen működött, s müködik a mai napig is a wowwal kapcsolatban. Meglepetéseket szerető emberként, nem igazán vágyom arra, hogy tudjam egy-egy adott boss milyen tárgyat is fog dobni. Persze a Maieven belüli tisztségem miatt egy-két esetben kivételt teszek, de alapvetően azért örökre megrekedek a HC játékosok szintje alatt. Ezt mi sem jelzi jobban, mint az előző postom az új patch-csel kapcsolatban, ahol nagy örömmel írtam, de jó is lesz majd Arénázni. Hát bizony jó lesz. Majd januárban, ha kijön a TBC. A Decursivet is elsirattam, erre fel még tegnap este felficcent a gépemre a patch-csel teljesen kompatibilis új verzió. Bizony, így megy ez mifelénk. S nekem ez így tökéletesen megfelel. Nagyjából mindennel képben vagyok, ha valamit nem jól tudok, úgyis hamar kiderül, s még a játék élvezete is megmarad. Na ugye, hogy görbül az a kocka.

Wednesday, December 06, 2006

Patch Day

Nahát, nahát. Ilyen is van. Ez bizony a wowos társadalom által legjobban várt, és egyben a legkevésbé szeretett nap. Ilyenkor azt hiszem minden játékosban kettős érzések mocorognak. Először is mindig piszok jó érzés, hogy valami új, eddig nem létező dolog kerül a játékba, másrészről viszont fel lehet készülni az órákig meg sem moccanó szerverekre, na meg a patchet követő napokra-hetekre amikor az addig remekül működő addonjaink elfelejtik mit is kell csinálniuk, mi meg úgy boldogulunk nélkülük, ahogy tudunk.
Minden eddigi megállapítás hatványozottabban igaz a mai napra, illetve az új, 2.01-es patchre. Újdonságban nem lesz hiány, hiszen ez a modifikáció már a januárban érkező Burning Crusadet készíti elő. Sok szempontból gyökeresen átformálja majd a játékot. Először is bevezetik az új talent fákat, úgyhogy ma este már mindenki új kiosztással próbálhatja majd öldösni a mobokat. A PvP rendszer is átalakul elég rendesen: ma lesz az Aréna első napja, ugyanakkor a PvP rangoknak búcsút inthetünk. S ezeken felül is lesz még megannyi újdonság. Nem is szeretném ezzekkel szaporítani a szót, az eddigi példák is csupán arra szolgáltak, hogy valami megmaradjon az emlékezetemben a 2.01-es patch ujdonságaiból. Ha majd hosszú idő távlatából visszatekintek erre a napra, tudni fogom, mit is hozott számunkra a 2006-os Mikulás. Amikor majd rutinná válik az arénázás, és a többi ma még még felfedezetlen újítás, jó lesz felidézni, hogy bizony, nem mindig volt ez így. Abba is érdemes belegondolni, hogy például ha egy játékos csupán ma kezd el wowozni, annak az időjárás semmi különleges vonzerővel nem bír majd, szemben velünk, akik az esőt és társait egy újabb patch formájában éltük meg. Olyan már sohasem lesz, hogy egy kósza bekiabálás mozgásra készteti teljes Ironforge-ot, miszerint Dun Moroghban esik a hó. Úgyhogy minden kétséget kizáróan kijelenthetem, hogy ez a post egy kordokumentum! (Ajvé!)
Persze, ahogy már említettem a sok jó magával hoz egy kevés rosszat is természetesen. Bele sem merek gondolni, hogy mikor indulnak ma be a szerverek. A 13 órai indítás jelen pillanatban kissé viccesnek tűnik. Legalábbis az eddigi tapasztalataim alapján. De legyen úgy. Én szurkolok a Blizzardéknak. Leginkább persze önös érdekből. :) Másrészt viszont ha be is indul a játék, ott lesz még az addon probléma. Egy átlagos patch is simán hazavágta a modjaink nagy részét, elképzelni is nehéz, hogy ez a mai "nagygenerál" mit fog tenni a kicsikéinkkel. S, jelen esetben nem csak arról van szó, hogy az addonjaink nagy része frissítésre szorul majd, hanem mától örökre búcsút mondhatunk majd a Decursivenak, és a többi auto-targetelős társának. Én, személy szerint támogatom a Blizzard "kevesebb autamatizálás-több emberi tényező" irányú törekvéseit, de jelen pillanatban még nem látom, hogyan fog majd működni a decurse-ölés a gyakorlatban, a kis kedvenc nélkül. Ha Shazzrahnál, vagy teszemazt Lucifronnál egyesével kell majd minden targetünket kijelölni, bizony nem kevés wipeban lesz majd részünk. Persze gondolom a wowos társadalom erre is kitalált már valami megoldást, de jómagam nem szeretek ennyire belefolyni a számomra csupán háttérinformációkba, úgyhogy nincs mit tenni: Majd meglátjuk. Különben is, mikor lesz már 13 óra?