My first TBC epic

Olyan sok minden történt mostanában velem, én meg olyan lusta voltam bármiről is írni, hogy most ezer, meg ezer gondolat motoszkál a fejemben, amiről illene postolnom valamit. Ha minden jól megy, ma össze is kaparok pár témát, de kezdetnek itt egy rövid írás, arról, hogy végre beszereztem az első Burning Crusade-s epicemet. Még a múlt héten történt, hogy a guild Karazhanba ment, mi meg a reserved-ek összefogtunk jól, és míg ők odabent bénáztak Arannal, mi szépen legyalultuk Slave Penst meg Rampartsot, természetesen heroic módban. Ezt a csizmát Quagmirran, azaz Slave Pens uccsó boss dobta. Nem egy űber cucc, a világot sem fogom vele megvátani, de legalább lila. Epic fever rulez! :) Pont

Jewelcrafter power 2 - Szelek szárnyán

Lassan két hónapja, hogy utoljára írtam ide, úgyhogy bőven itt az ideje a visszatérésnek. A hallgatásom ideje alatt rengeteg dolog történt velem, és szándékomban is áll ezekről megemlékezni, de úgy gondolom, hogy ildomos lenne jewelcraftingos post-tal megszakítani a csendet, ha már egyszer hasonló írással tettem le a lantot. Két hónappal ezelőtt még csupán kósza ötletként merült fel bennem, hogy az ékszerész szakma akár gazdaggá is tehet, ma ezt akár tényként is említhetem. Célom természetesen nem a kérkedés, csupán arra szeretnék rávilágítani, hogy véleményem szerint jelenleg a wowban a JC a pénzszerzés legkönnyebb módja.

Az utóbbi időben elszaporodtak a világban a „Qva drága a 280%-as mount, sose lesz rá 5k goldom” jellegű írások. Természetesen a problémára azonnal érkeztek a különböző megoldások. Ezek közül kiemelendő a „tetkó a seggre” illetve a „RL gyitepaci” módszer, de bizton állíthatom, hogy a wow-os társadalom nagy része valószínűleg sosem fanyalodna ilyen drasztikus pénzszerzési módszerekre, csak hogy felülhessen egy igazán gyors gryphon, vagy windrider hátára. A Jewelcraftingot nekik találták ki. Ezzel a szakmával kis befektetéssel, rövid idő alatt, könnyen lehet, sok pénzt keresni. Akár azt is mondhatnám a JC jelenleg a WoW kifogyhatatlan bőségszaruja. Mielőtt az a vád érne, hogy csak jártatom a szám, lássuk konkrétan, hogyan is lehet a köveket arannyá változtatni anélkül, hogy megpróbálnánk Bölcsek kövét kreálni belőlük.

Először is nézzük a befektetési oldalt. Nos, a mérleg ezen oldalára a skill felhúzásának költsége kerül. Ez az én esetemben anno kb. 1500 aranypénzt jelentett. Ez az összeg persze lehet jóval alacsonyabb is, ha az ember hajlandó kicsit farmolni, vagy várni arra, hátha valaki olcsóbban teszi be az AH-ba az adott alapanyagot. (Én akkoriban ilyesmire nem figyeltem, de különben is úgy vélem, hogy mire az ember 70-es lesz még az első, 60%-os mount megvásárlása után is kell, hogy legyen legalább 1-2k „felesleges” pénze.) Ha megvan a kellő skill, jöhet a megfelelő receptek megvétele. Ezzel kapcsolatban két fontos dolgot érdemes megjegyezni. 1. Nézzünk szét melyik gemek kelnek el a legmagasabb áron az adott szerveren, s próbáljuk meg annak a receptjét megvenni. 2. Itt nem érdemes kapkodni, sokszor igen olcsón juthatunk hozzá, a későbbiekben aranybányát jelentő papírokhoz. A mi szerverünkön a rare gemek receptjei általában 250-350g körüli áron mennek el, de ha kicsit odafigyelünk (gyk: gyakran csekkolgatjuk az AH-t) megeshet, hogy sokkal kisebb kiadással megúszhatjuk a bizniszt. Ne feledjük balfaszok mindenhol vannak. J Szerencsémre én is összefutottam párral, legalábbis az AH-n keresztül. Ilyen kis „ügyes” emberek révén sikerült szert tennem 90g-ért a Jagged Talasite (remek kis kő, lehet vele kaszálni) receptjére, amelyet azóta csakis 300g-nál magasabb buyout-tal láttam, de történt olyan is, hogy 200 aranyat perkáltam meta-gemes designért, holott ezekért általában 700 gold körüli összegeket szoktak elkérni.

Tanácsos, mindenféle kék kőhöz megtanulni legalább egyféle csiszolási technikát. Ha ezzel megvolnánk, nincs más dolgunk mint hátradőlni, és nézni, hogy gyarapszik a tőkénk. S, mindezt hogyan? Mi sem egyszerűbb. Prospecting, prospecting, prospecting. Vásároljunk minél több Adamantite Ore-t. Ezeket szedjük szét, s a belőlük kapott kék köveket csiszoljuk, majd adjuk el az AH-ban, minél drágábban. Tudom, hogy ez kicsit lutrinak tűnik, de higgyétek el nem az. Egy-két stack ore esetében ugyan előfordulhat, hogy nem találunk semmi értékeset, de ha sok ércet veszünk a nagy számok törvényének köszönhetően garantált a siker. Jómagam általában 10-15 stack adamantite-ot vettem egyszerre, amely 200-300 db ércet jelent, s mivel 5-ösével lehet őlet prospectelni, azt jelenti, hogy 40-60 esélyünk lesz arra, hogy találjunk valami finomat. Aranyban ez a művelet a következőképpen néz ki: 10x20Adamantite Ore10x25g:250g. Egy eladott csiszolt rare gem ára átlagosan 60-65g, vagyis ha 40 prospectingből csak 4 ritka követ találunk máris visszajött az alapanyag ára. S szinte biztos, hogy ennél nagyobb szerencsénk lesz, és akkor még nem beszéltem a rengeteg common kőről+plusz a művelet során keletkezett powderről. Az élelmesebbek akár felhasználhatják, s megpróbálhatják elsózni őket az AH-ban, én őszintén megvallva mindig csak vendor-trashként tekintettem ezekre a dolgokra. (Nincs is szebb annál, mint mikor az ember 200 gyakori gemet passzol el a vendornak 1g/db áron. Jelentkezzen, aki egy sima vendor látogatás után +n száz arannyal a zsebében szokott távozni.)

Egy szó mint száz, az üzleten csak nyerhetünk. Szinte száz százalék, hogy sikeresek leszünk. Ebbe a levesbe csupán egy légy köphet bele. A kínai. Az utóbbi időben a szerverünkön jelentősen emelkedett az adamantite ára. Mostanában nem ritka, hogy 35goldot is elkérnek egy 20as adagért. Ha úgy érezzük, hogy ez kicsit sok. (lehet még így is megéri a prospecting, nem számoltam utána) érdemes stratégiát váltani, és csiszolatlan gemeket vásárolni. Ezekkel is folyton tele az aukciós ház, s mindig akad néhány olyan amelyek csiszolás után busás haszonnal adhatunk tovább. Én ma reggel például 3 Dawnstone-t vettem 40g/db áron, s a belőlük készített Smooth Dawnstone-okat 70g-ért pakoltam be az AH-ba. Vagyis csak ezen a kis bolton 90
aranyat kasszírozok. 1 perc alatt 90g-keresni, azt hiszem igazán nem rossz üzlet.
Tehát – és ez egy végleges tehát – ha az ember 280%-os repülő hátast szeretne, de nincs kedve órákat tölteni a farmolással, feccöljön egy kis pénzt a Jewelcraftingba, s a siker garantált. Napi negyedóra „munkával” simán meg lehet keresni 300, jobb napokon 500 aranyat is. Azaz két hét alatt mindenkinek lehet ilyen, mint ez itt ni:

70!

Persze már több, mint egy hete, csak valahogy lusta voltam írni. Pedig erről a szintlépésről mindenképp meg kell emlékezni, hiszen ugyanolyan fontos dolog ez egy játékos életében, mint mikor először üti a 60-at. Az érzés is hasonló. Egyrészt boldoggá tesz a tudat, hogy "igen, megcsináltam", s lehet készülni a nemsokára újrainduló raidelésre, ugyanakkor, megvan ugyanaz az üresség érzet is, mint a 60-dik szintre való lépésünkkor. 70-en is ugyanolyan csalódást kelt az első mob leölésekor tapasztalt tény, miszerint ismét vége a fejlődésnek, xp csíkunk, ugyanolyan mozdulatlan, mint volt nagyon, de nagyon sokáig a 60-on eltöltött időszak alatt. Szerencsére ezt a nihilt gyorsan feledteti a játék egyik legnagyobb újítása, a repülő hátas. A dingelés után, ripsz-ropsz letudtam a trainelést - mit nekem spellsteal, mikor a griffem vár rám - majd rögtön Shadowmoon Valley felé vettem az irányt, ahol megvettem a képen látható kis gyönyörűséget.
Először felmerült bennem, hogy vásárolok egyet-egyet mindhárom fajtából, de aztán gyorsan meggondoltam magam, s a hófehér madarat választottam. Bár kétségkívűl ez a legnépszerűbb flying mount alli oldalon, úgy éreztem a karakteremhez ő passzol legjobban. Ha teszemazt törpét játszanék, biztosan feketét vettem volna. Így azonban maradt az előre elgondolt párosítás, Fagyott Hajnal, egy hó fehér hátason. Mi sem bizonyítja jobban döntésem helyességét, minthogy a vásárlást követő egy órát pusztán repkedéssel töltöttem. (Persze gondolom ezzel mindenki így van.) Az érzés mámorító, sőt majdhogynem leírhatatlan. Törni az ég felé, új, eddig elérhetetlen tájakra jutni, a megszokott világ másik arcát ismerni meg. Oh, be szép is az élet 70-es szinten.

Itt akár be is fejezhettem volna, de azért még egy képet szerettem volna felgórni. Így néztem ki, mikor először betöltöttem a 70-et. (Remélem, majdani feleségem se lesz ezzel másként. :) )
Elég idétlenke látványt nyújtok. Szerencsére azóta már sikerült sokkal divatosabb - és táposabb! - gúnyákat beszereznem. Érdekes, hogy itt még megvolt a ties1-es csizma, és fejdísz is (zg-s enchanttal). Na ez ma már nincsen.

Búcsú a fegyverektől

Hogy hogy jön ide Hemingway? Hát fájó szívvel. Kettős érzések kavarognak most bennem ugyanis. Egyrészt piszokul élvezem a Burning Crusade dolgait, ugyanakkor fáj a szívem, hogy meg kell válnom, - mégha csak képletesen is - azoktól a dolgaimtól, amelyeket oly sok küzdelem árán sikerült megszereznem. Játék közben folyamatosan figyelem a guild chatet, ahol mostanában a leginkább gyakori beszólás az illető új lootjának bemutatása. Ilyen übercsizma itt, olyan megatanker trinket ott, ém meg szépen búsulok magamban, hogy lassacskán be kell áldoznom a tier1-es szettemet. Már eddig is találtam néhány dolgot amelelyek jobbak, mint a jelenleg viselt öltözékem, de egyelőre még nem szántam rá magam, hogy felvegyem őket. A leginkább az fáj az egészben, hogy a sok vér, veríték és legfőképp DKP árán szerzett epic dolgokat, holmi "ölj meg 3 medvét" tipusú zöld, esetleg kék quest rewardokért kéne lecserélnem. Biztos másképp állnék a témához egyébként, ha nem a teljes szettről lenne szó. Ha nem lenne meg mind, vagy akárha tier2 lenne egyik-kettő helyén (most bánhatom csak, hogy átengedtem a Neatherwind gatyót :) ) sokkal könnyebben lemondanék róluk. Így azonban, csak húzom-halasztom a dolgot. Mint, ahogy ezt a postot is. Úgyhogy be is fejezem rögvest, mielőtt elbőgném magam. Hehe. Azért egy dolog megnyugtat. Mármint azt illetően, hogy nemcsak nekem nem tetszik annyira ez a dolog. Ma szegény main tankjaink egyike, Erazmus véletlenül elpasszolta a vendornak a Bracers of Might-ját, majd kiloggolt. Utána úgy le volt törve, mintha legalábbis az egész accountját törölték volna. Azt mondta, mivel úgyis BoE volt, majd megpróbálja megvenni AH-ban. Aztán persze majd ő is elrejti a teljes garnitúrát valahova a bankfiók mélyére, s csak ünnepnapokon próbálgatja azt. De ha ő nem is, én biztos így teszek majd.

Álmaim trinketje - Második felvonás

Sok olyan embert játékost ismerek aki kívűlről fújják, hogy melyik boss milyen tárgyat dob, no meg azt is, hogy nekik melyekre van szükségük azok közül. Én nem tartozom közéjük. Amikor elértem a 60-as szintet Iceddawn-nal, nem voltak meg a konkrét terveim, hogy a gearem darabjait merre vagy hogyan akarom összegyűjteni. Egyszerűen csak raidelni szerettem volna, mindenfajta különösebb tervezgetés nélkül. Persze a tier1-es szettről tudtam, hogy igen jó lenne nekem, de hogy amellé mégis milyen kigészítőket lenne ildomos beszerezni halvány elképzelésem sem volt. Ám mivel a kasztomat azért szerettem volna minél jobban megismerni, hajtott a kíváncsiság, hogy vajon a többi mágus hogyan játszhat. Éppen ezért kezdő 60-asként meg is néztem pár mage videót. PvP-t és PvE-t egyaránt. Nem a gearjükre voltam kíváncsi - az én avatatlan szemem amúgy sem szokta kapásból felismerni, hogy ki milyen gúnyát visel a videón - hanem leginkább arra, hogy hogy játszanak a nálamnál sokkalta tapasztaltabb arcok. Túl sok fortélyt ugyan nem sikerült ellesnem, ám egy valamire mindenképp jó volt a filmek nezegetése. Kiszúrtam, hogy gyakorlatilag minden komoly mage ugyanazokat a trinketeket használja. A Zandalarian Hero Charmot, no meg a Talisman of Ephemeral Powert. Amikor láttam ennek a két kis gyöngyszemnek a hatását, rögvest elhatároztam, hogy történjék bármi, én ezeket megszerzem. A terv első fele volt a könnyebben kivitelezhető, hiszen akkoriban rendszeresen farmoltuk Hakkart, úgyhogy csak ki kellett várni még a többiek szépen elszórják a pontjaikat, s pár hét spórolás után máris magaménak mondhattam a ZHC-t. Boldogságom határtalan volt, de azért a terv második fele továbbra is ott motoszkált az agytekervényeim között. Mikor enyém lett Hakkar szíve, majd azt beváltva a charm, nem gondoltam volna, hogy ilyen sokáig kell majd várnom míg a második trinket slotba is valami hasonló finomságot helyezhetek. A hosszú várakozásnak leginkább egy oka volt. Mégpedig az, hogy a sok csúnya bossnak MC-ben nem akaródzott dobnia az én kis drágaságomat. Amióta Molten Core-ba járok a Maiev-vel mindösszesen másodszor lootolhattam tegnap ezt a talizmánt. Amikor először dobódott, sajnos másé lett a DKP miatt, s azon alkalom után megint jó sokáig nem bukkant fel a loot listánkon. Én persze szépen szedegettem közben a kis dolgaimat, full tier1 mage lettem, s tulajdonképpen meg is feledkeztem szívem titkos vágyáról. Egészen tegnap estig, amikoris Garr teteme fölé hajolva azt kellett látnom, hogy nekem is rejt valamit a hatalmas elementál teste. Holmi buta rugó kesztyű mellett ott pihent ez a csecsebecse is, mely végül az enyém lett érdemeim elismeréseként. Felhagyva a hatalmas pátosszal, ha jól emlkészem 2 DKP-n múlt, hogy én kaptam meg. :) De kit érdekel mostmár, hogy hogyan esett, a lényeg, hogy az enyém, csaki az enyém. És boldoggá csak engem tesz. Nagyon! :) Mindösszesen egy baj van vele. Jónéhány patch-csel ezelőtt megváltoztatták a trinketek CD-ját, így sajnos a két übertrinket nem stackelődik, vagyis nem tudom egyszerre elsütni őket. Kár, pedig ha lehetne, porig rombolnám vele a fél világot. Na jó, legalábbis valami nagyon brutál Crit Recordot csak összehoznék. Ja, és zárásul itt vannak a kicsike adatai:

Talisman of Ephemeral Power

Binds when picked up

Unique

Trinket

Requires Level 60

Use: Increases damage and healing done by magical spells and effects by up to 175 for 15 sec.

Cooldown: 1.50 min

Sells for 6 Gold 62 Silver 90 Copper to vendors

Item Level 66

Full Arcanist

Hát ezt is megértük. Végre-valahára a teljes tier1-es szettben pompázik a kiscsillag. Amikor még a sámánommal írtottam a jónépet Mc-ben ez bizony lehetetlennek tűnt számomra. Ott sajnos sokkal igazságtalanabb loot-rendszert használtunk, ráadásul a konkurencia is jóval nagyobb volt, hiszen az "egy-egy sámlit minden groupba" elv érvényesült, így aztán egy adott raid alkalmával 1:8 esélyem kínálkozott arra, hogy beszerezzem az Elements szett egy-egy darabját. Ennek hatására nem is volt túl nagy sikerélményem, - már ami a gyüjtögetést illeti - távozásom idején mindössze a kesztyű része volt meg a nyolc darabos szettnek.
Szerencsére a Szövetség oldalán nagyobb sikerrel jártam. Néhány hónap szorgos és kitartó raidelés után, mára egy full tier1 mage büszke tulajdonosának vallhatom magam. Persze ez a tény mit sem érne, ha ez csak valami izzadságszagú gürcölés eredményeként következett volna be, de hálistennek nem így esett. Azt hiszem a Molten Corehoz kötödő pályafutásom pont ideaálisra sikerült. Gyakorlatilag a kezdetétől ott voltam a Maiev Mc-s próbálkozásainak, és pont akkorra sikerült összegyűjtenem az összes Arcanistot, mikorra sikeresen végigértünk a helyen, s bizony ma este már BWL-be készülünk. Részemről csak annyit mondhatok: Perfect Job!

Álmaim trinketje

Igen, végre. Az eheti Zul'Gurub akciónk alkalmával sikerült megkapnom, a Heart of Hakkart. Amelyet azonmód be is váltottam az oly régóta áhított Zandalarian Hero Charmra. Íme a kis kedves adatai:

Zandalarian Hero Charm

Binds when picked up

Unique

Trinket

Use: Increases your spell damage by up to 204 and your healing by up to 408 for 20 sec. Every time you cast a spell, the bonus is reduced by 17 spell damage and 34 healing.

Cooldown: 2 min

Sells for 11 Gold 13 Silver 3 Copper to vendors

Item Level 68

Roppant mód boldog vagyok vele, mindenképp megérte a dkp gyüjtögetés, és a lemondást néhány impozáns, ám számomra kevésbé hasznos lootról. A dps-em lényegesen több lett ezáltal, úgyhogy az új crit record sem lehet már messze. :)

Epic Mount

Huhú. Végre-valahára tegnap megvettem életem első 60-as mountját. (Mellesleg valaki elmagyarázhatná, miért hívják ezeket epicnek.) Szóval, több mint egy évnyi játék után mostmár én is azok táborát erősítem, akik 100%-al gyorsabbak a sima futásnál.
Volt idő, mikor nem gondoltam volna, hogy megérem ezt a pillanatot. Horda oldalon eleinte teljesen reménytelennek látszott az ügy, aztán a vége felé ott már fel is adtam. Inkább másra költöttem a pénzem. Aztán mikor belekezdtem az allis karival való játszódásba, akkor elsődleges célomnak tűztem ki, hogy nekem epic mountom legyen. Persze nem volt az ilyen egyszerű, mert ugye nekem nem felel meg akármilyen lovacska, nekem tigris kellett. Jó sok runeclotht bele is pumpáltam a Darnassusszal való repuba, de aztán mikor elérhető közelségbe került a 900 gold, utána számoltam, hogy ha én tényleg tigrissel akarok mászkálni, akkor még jó pár száz aranyat kell összegyüjtenem. Úgyhogy inkább maradtam a pacinál, amely kezdeti ellenérzéseim dacára ma már igencsak tetszik. Az első pillanat amikor kezdtem megbarátkozni a jószággal akkor esett, mikor elmentem kiválasztani őkelmét. Legalább 20 percig variáltam, hogy melyik is lenne jó, a white vagy esetleg a swift palomino. Bár utóbbi kicsit szimpatikusabb volt, mégsem volt teljesen biztos a döntésemben. Aztán szerencsére megérkezett Hedi, és ő is a kis kedvesre szavazott. (És nem mellékesen hozzám vágott 95g-t, köszike.) Így hát végül valóban swift palominom lett, amely azonnal bizonyított is. Úgy hagyta ott Hedi tigrisét, mint a pinty. A Goldshire környékén csatangolók csak annyit láthattak, hogy diadalittasan belovaglok a főtérre, még a szerencsétlen Hedi bőven lemaradva érkezik, miközben nagy hangon "Csalót" kiált. Pedig én nem csaltam, csak az új lovam mutatta meg mi a sebesség. Ja, és hogy a druidnak nem volt mithril sarkantyúja? Az már egy másik történet.