Névsorolvasás

Jó pár évvel ezelőtt, amikor még haverokkal laktam albérletben volt egy elég kemény kis Diablo 2-es korszakunk. (Persze kinek nem.) Volt két gépünk, és azon nyomtuk 3-an holmi vetésforgó rendszer alapján. (aka épp ki volt otthon) Mindhárman sokat játszottunk, de a módszereink között volt egy igen lényeges eltérés. Míg az egyik srác, meg én kiválasztottunk egy-egy karit és azt húztuk keményen (nekem volt egy 70+os sorceressem, a havernak egy 90+os amazonja) addig a másik cimbora gyakorlatilag napi jelleggel új karaktert indított. Nem keveset röhögtünk rajta. Mi már többször végiggyaktuk mind az öt világot (ez már a Lord of Destruction idején történt), ő meg állandóan 10-15-dik szintű zöldfülűekkel mászkált. Néha ugyan feltámadt a remény, hogy majd szép lassan utolér minket, ám végül csak nem sikerült neki. Előfordult, hogy amíg mi elmentünk „könyvtárba” ő éppen az aktuális paladinjával osztotta az ellent, már-már Diablo közelébe érve, hazaérve azonban azt kellett konstatálnunk, hogy immáron az újonnan kreált nekromantájával idézget csontvázakat. Na nem sokat, vagy egyet-kettőt. Abszolút mulatságos volt látni, ahogy az új karakterrel való játék élménye, hogyan győzedelmeskedett állandó jelleggel, egy már meglévő kari kimaxolása, illetve az azzal való magasabb szintű játék felett. És, hogy jön mindez ide? Csupán úgy, hogy mivel akképp határoztam, hogy a reboot alkalmával sorba veszem az eddig a wowban használt karaktereimet, arra a megállapításra jutottam, hogy tudat alatt valahogy nekem is sikerült a haver által kitaposott ösvényt járnom. Megvallom őszintén nem volt könnyű felidézni hány különböző figurával léptem már Azeroth földjére. Mikor már-már azt hittem, hogy mindenkit sorra vettem, csak felbukkant egy újabb emlék, bizonyítékul, hogy nem csak a haver szeretett új karikkal nyomulni. Mentségemül szolgáljon, hogy én legalább 2-vel is elértem az éppen aktuális legmagasabb szintet. Következzék tehát a remélhetőleg teljes lista, néhány apró megjegyzéssel.

Aerlthazad (male undead warlock) – Az első. Már a játék megvásárlása előtt hosszas beszélgetést folytattam a haverokkal - néhány sör mellett - (ez is megérne egy posztot), vajh milyen, karit kellene indítanom. A lázas töprengés után végül egy undead mage mellett tettem le a voksom. Aztán már éppen a karaktergeneráló képernyő felett görnyedtem, mikor az egyik cimborám (sajnos már régen abbahagyta a wowot), aki a kalauz szerepét töltötte volna be, rám szólt, hogy ő már meg is csinálta az undeadjét – csak, hogy egy helyről induljunk – és hogy-hogy nem egy magere esett a választása. Mivel nem akartam, ugyanolyan class-szal nyomulni, így lett Aerlthazadból warlock. Mivel ő volt az első, csakis szép emlékeket őrzök róla. Kb. 20 szintet ért meg, mígnem egy gyengébb pillanatomban a delete sorsára jutott.

??? (male night elf hunter) – Az egyetlen karakterem, akinek már a nevére sem emlékszem. Annyi rémlik, hogy jó hosszú volt ez is, sok a betűvel, elfes hangzással. Csupán a „próbáljuk ki a másik oldalt is” gondolat szülte. Mindössze lvl 10-ig jutott. Még megszerezte élete első petjét, aztán ment a lecsóba. Több szót nem is érdemel.

Amraan (male dwarf rogue) – Eretnek kortársa. Körülbelül egyszerre születtek, majd 25-ös szintig együtt is meneteltek. Aztán egyszer csak megjött a jobbik eszem, és megtértem a horda kebelére. Míg Eretnek ma is Azeroth levegőjét rontja, addig Amraan már csak egy mókás emlék a n00b korszakból.

Oarth (male tauren shaman) – Az első igazán komoly karakterem. Akkor született, mikor a két rusnya törpe (sikerült totálisan ugyanazt a fejet megkreálnunk) még együtt kalandozott. Aztán mikor épp Eretnek nem volt gépközelben megszületett Oarth. A játék annyira megtetszett vele – meg ugye For Kalimdor! - hogy a korábbi bénukák labdába sem rúghattak mellette. Az első 60-as ding, illetve az első raidek fűződnek a nevéhez. Még akkor ölt Onyxiát, és pucolta ki Molten Core-t, mikor ezeknek a tetteknek még volt rangja. Örökké a szívem csücske marad. Jelenleg is megvan, 60-on pihen, de nem kizárt egyszer ismét reflektorfénybe kerül majd. Megbecsültségét jelzi, hogy klánja majd 2 évnyi passzív lét után sem zárta ki soraiból.

Wyyx (male troll mage) – Az első RP-PVP szerverek fellövése idején született. Hedivel illetve az Aerlthazadnál segítő cimborámmal elhatároztuk, hogy kipróbálunk egy ilyet mi is. A Defiason kreáltuk a triót, és szigorúan csakis hárman együtt nyomultunk. Fasza volt, de végül behalt a project. Nagy kár érte. Wyyx azóta is megvan, de mivel van már azóta 70-es magem, az örök tétlenség szinte garantált.

Qam (male tauren druid) – A leggagyibb név amit valaha is kitaláltam. Szintén Defias, unaloműző. 13-asként ma is ott feszít. Alighanem örökre.

Wrog (male orc hunter) – Mikor elbukott a triónk, még tettem egy utolsó próbát, az RP-PVP-en való játékkal, de egymagamban nem volt túl izgi. Level 17-ig vitte a fiú. Ha egyszer még akaródzik majd pvp szerveren játszani, alighanem hozzá nyúlok majd.

Wragratthra (male undead priest) – Egy kósza pillanatban, mikor mind az AD, mind a Defias szüneteltette működését létrejött ez a jómadár a Venture Co. szerveren. Mivel akkoriban Eretnekék ezen a szerveren az allit preferálták én már csak juszt is hordást csináltam ide is, elkerülve ezzel a jövőbeni csábításokat. Akárcsak Wrog, ő is 17 szintet élt meg.

Iceddawn (female human mage) – Mit is mondhatnék blogom névadójáról. Az eddigi legsikeresebb karakterem. Oarth Axisból való kilépése után egy viszonylag hosszú szünet után kreáltam. Bár akkoriban már ott Wyyx mint mage a Defiason, Hedi és Eretnek RC-je mágusra szomjúhozott, így újra belevágtam a frostboltok világába. Bár a helyem a communityben garantált volt, mégis elég erős powerleveling íze lett a dolognak. 60-on aztán belépett a Maievbe, ahol class illetve –raid leaderségig vitte. Szerettem vele játszani, de jelenleg valószínűsíthetően igencsak hosszú álmát alussza.

Niima (female gnome warrior) – Egyetlen igazi RP karakterem. Születésekor rá voltam cuppanva a szerepjáték vonalra, így természetesen flagrsp (vagymi) is volt az addonjaim között. Azok számára akik nem ismerik ezt a cuccot, elég róla annyit tudni, hogy egy olyan addon, amivel pl. másik nevet, illetőleg leírást is adhatunk karakterünkhöz. Mivel akkoriban Iceddawn miatt csak az allizás ment, de nagyon hiányzott a horda, olyan életutat adtam neki, mely szerint bár gnóm a kicsike, hordások nevelték, és egyértelműen a horda felé húz a szíve. A teljes neve egyébként Niima Sadspirit volt, melyben a Sadspirit a hordától való elszakadására utal. Volt a kariban potenciál, ám végül kb. 15 szintnyi játék után nyugvópontra jutott a dolog.

Elidam (male gnome warlock) – Hedinek volt egy female gnome lockja. Egy kósza pillanatomban úgy döntöttem, csinálok neki egy ikertesót oder férjet, de ez a terv is kútba esett végül. Minden bizonnyal az uccsó gnómom volt.

Threat (male dwarf rogue) – Immáron a második törpe rugó. Mondhatnám semmi extra, hacsak az nem, hogy ezúttal mindenképp valami értelmes nevet akartam adni, de olyan sok ki volt már lőve, hogy a hosszas vajúdás után, annyira megörültem, hogy találtam 1 olyan roguehoz illőt, amely nem volt még foglalt, hogy eszembe sem jutott, hogy a wow berkein belül ez a szó már jelentéssel bír. Nyomattam vagy 10 szinten keresztül, aztán őt is seggbekúrta a delete. Béke poraira.

Avidy (male dwarf hunter) – Nekem magamnak sosem volt bankár karim, ám mikor a Maiev guild bankert keresett én vállaltam a pozíciót. Innen ered a törp neve is. (Avid) A pozíció megszűnése után, ő is megszűnt létezni.

Shadowtear (female night elf priest) – A cseppet sem árulkodó nevű lány. Két poszttal lejjebb esik róla szó. 41-es szintig jutott, s valószínűleg ma is ővele játszanék, ha nem kap el újra a hordázhatnék. Ha fogok még allizni, jó eséllyel indul majd.

Ruulion (male night elf druid) – Egy újabb semmitmondó druida. Egyszer volt egy elméletem, miszerint teljesen le kell fedni az összes professiont a különöbző karikkal, így ő herbalista/alkimistának született, s Iceddawnt lett volna hivatott támogatni mindenféle potikkal. Ennek megfelelően el is érte a 8-as szintet. Hahaha.

Xorgoth (male dranei paladin) – Egyetlen palám külön posztot is kapott. (itten ni) Az is csoda, hogy a lvl 6-ot megérte.

Úqqinel (female blood elf warlock) – A második TBC-s, és egyben legszebb karakterem. Mindenképp kellett egy ilyen is. A Shadowtearrel való levelezés után ő térített vissza a helyes útra. Ghostlandsen pihen éppen. Arra mindenképpen jó volt, hogy felfedezzem vele az új területeket.

Zuljiq (male troll warrior) – A legújabb fickó. Jelenleg a legnagyobb favorit a következő main címére. Az eljövendő posztok nagy része úgyis vele foglalkozik majd, úgyhogy most legyen elég annyi, hogy:

I killed two dwarves in the morning
I killed two dwarves in the night
I killed two dwarves in the afternoon,
And then i feel alright

I killed two dwarves in time of peace
And two in times of war
I killed two dwarves before i killed two dwarves
And then i killed two more

Hát ennyi. Nem kevés. Jelenleg nem tervezem új karakter indítását, de ha mégis, akkor vagy undead rogue esetetleg egy tauren hunter lesz az új jövevény. Nem, biztos nem twink lesz, á dehogy. Ja és tuti lesz majd death knighom is. :D Na csá!

Kill me! (i'm a loladin)

Volt anno a South Parkban egy epizód, ami arról szólt, hogy Klye (vagy Stan, who knows) elkerül egy icipicit radikális állatbarát helyre, ahol új értelmet kapott a "Én szeretem a kutyám" kifejezés. S, ahogy kis haverunk itt mászkált a sok zoofíl között, egyszercsak talált egy csecsemőt, aki el nem téveszthetetlen módon egy ember és egy kacsa közös gyermeke volt. Meg kell hagyni, igencsak rusnya volt a kicsike, aki összesen egy mondat kinyögésére volt képes: Kill me! Na, ezen a poénon azóta is rengetegszer röhögtem, ám pár nappal ezelőtt teljesen más megvilágításba került ez a szituáció. Ugyanis valahogy én is úgy éreztem magam, mint ez a szerencsétlen jószág. Miért? Mert megcsináltam életem első paladinját. Skandallum! Mikor elkezdtem wowozni, három szabályt fektettem le magam előtt. 1. Nem csinálok rugót. 2. Nem csinálok embert. 3. Nem csinálok paladint. Nos, mostanra mindhárom fogadalmamat sikerült megszegnem, úgyhogy teljesen jogos, az "öljetek meg" felszólítás. Az első törvény tulajdonképpen nem volt komoly , roguet csak azért ne akartam csinálni, mert még kezdő koromban mindenfelé azt hallottam, milyen ellenszenvesek ezek a lopakodó arcok, akik mindenkit levágnak, mindent elninjáznak. Ez az elhatározás csak a n00b korszakom végéig tartott, mert addigra beláttam, hogy ők is csak ugyanolyan részei a játéknak, mint a többi class. (na jó, Iceddawn azért továbbra sem nagyon szereti őket. :) ) A második kitétel egyértelműen belőlem fakad, valahogy kicsit fantáziaszegénynek érzem, ha egy ember emberrel játszik, miközben másik hét faj várja, hogy őket irányítsuk. Mégis csináltam humánt, mégpedig elég egyszerű okból. Amikor úgy döntöttem, hogy otthagyom horda-béli karrieremet, és csatlakozom barátaimhoz alli oldalon, nekik éppen mage-re volt szükségük, ráadásul engem is vonzott a téma, úgyhogy mindenképp azt akartam csinálni. Ugye ekkor már csak két lehetőség állt ekkor előttem. Gnome vagy human. Nos, pont ekkoriban csináltam gnome female warriort, just for fun, úgyhogy nem volt kedvem még egy vakarcsot indítani. Így született Iceddawn. (A kitételnek egyik fele azonban továbbra is él, human male-t soha!) S ezzel elérkeztünk a harmadik parancsolathoz. Ne csinálj paladint! Bő másfél év alatt sikerült megtartanom ezt a szabályt, ám a dranei eljövetelével én is elbuktam. Íme, Xorgoth:
Félreértés ne essék, én nem a wowban mára teljesen hétköznapivá vált bubbleboy utálat miatt nem csináltam eddig paladint. Világéletemben ellenszenves volt nekem ez a class, lett légyen szó bármilyen szerepjátékrol. Érdekes módon a fantasy filmekben nyílván én is szeretem a talpig páncélba öltözött lovasokat, ahogy kaszabolják az ellent, de ha nekem kell megszemélyesítenem egyet, máris elönt a veríték, remegek s fennakadnak a szemeim. Lehet, hogy egyébként pont emiatt a fantasy-történelmi klisé miatt nem szeretek velük játszani. Inkább meghagynám ezt a szerepet Szőke Hercegnek a Shrekből. :) Lényeg a lényeg: úgy voltam vele, mindet megtennék csak ne kelljen lovaggal tolnom. (A ranagol paplovag az egészen más tészta. Bárhol-bármikor. :) ) Ezt a fogadalmat eddig könnyen sikerült megtartanom, hiába csináltam az idők folyamán tucatnyi altot, fel sem merült bennem, hogy a hammer ikonra kattintsak a karakterválasztó képernyőn. Mikor megválasztottak az RC bankárjának, elgondolkoztam ne csináljam e ezt a kis banker karit törpe palának. A józan ész persze kb. egy nanosecundom alatt győzedelmeskedett, azóta is a dwarf hunterem dézsmálja a community vagyonát. (Just kiddin. :) Még arra sem voltam képes, hogy egy olyan karakterrel bújjak paladin bőrbe, akiről tudtam, hogy soha ebben az életben nem fogja megütni a lvl 2-őt. Ez talán elég bizonyíték elhatározásom komolyságát illetően. Ám ahogy szállingóztak a kiegészítő hírei, nekem is el kellett gondolkodonom. Mindenképp ki akartam próbálni a két új fajt, de mivel már az összes többi kasztot kipróbáltam, s nem akartam az ismétlés sivár ösvényére lépni, úgy döntöttem, inkább győzzön a józan ész. -> Immáron egy hete van paladinom. Érdekes módon eddig még egy fél óránál többet nem bírtam vele játszani egyhuzamban. A holy light útját, egyelőre nem nagyon akarja bevenni a szervezetem, de majdcsak kitalálok vmi jó háttértörténetet hozzá, ami megkönnyíti majd a vele való játszást. Addig meg nyugodtan jöhet a: loladin, blame palas, stupid bubbleboy stb.. Mára ezek a kifejezések annyira hozzátartoznak a wowos társadalom viselkedéséhez, hogy én semmi kivetnivalót nem találok bennük. Aki paladint indít, számolnia kell a következményekkel. (Én számoltam is, kötél a csilláron, anyám mindjárt hozza a ciánt.) Bár azzal, hogy a Blizzard elérhetőve tette a palákat a horda részére is, valamicskét talán javított a megítélésükön. A szememben persze nem, de mivel mostmár nekem is van ilyen dögöm, hát majd csak lesz valahogy. Szerencsére van nekem egy "kedves" pala barátom is, aki sokat segít nekem abban, hogy elviselhetőbbé tegye az érzést, miszerint immáron egy paladin is gazdagítja altjaim sorát. Úgyhogy mindenki együtt: Blame Eretnek!