Az új insták

Ma immáron egy hete lesz annak, hogy először tettem a lábam Outlands földjére, ám egészen tegnapig sikerült kihúznom úgy, hogy nem látogattam meg egyet sem az új instancek közül. Mindig akadt valami kvesztelgetnivaló, vagy szimplán nem volt annyi időm, hogy belevágjak egy hosszabb többszereplős kalandba. Na de tegnap!
Hellfire Ramparts
Elsőként természetesen a Hellfire Citadel kezdő részébe, Hellfire Rampartsba mentünk. Ide egy kicsit talán túlkorosak is voltunk, tekintve, hogy a csapatból 3-an is a 63-as szintűek népes táborát gyarapítottuk ezidőtájt. Hogy mégse legyen olyan könnyű a dolgunk, Hedit vittük magunkkal gyógyítónak. Nem, ezúttal nem a kedves barátom képességeit vonom kétségbe, csupán arra célzok, hogy egy 60-as feral druid (hiába a remek healer gear) nem a legideálisabb erre a szerepre. Ráadásul a tankunk, aki szintén resto druidából vedlett vissza ferallá nem igazán értette a dolgát. Ennek ellenére élvezetes volt az első run. A hely alapból semmi extra, gyakorlatilag azt adta amit vártunk. Illik Hellfire Peninsula sivár vidékéhez. Kicsit UBRS-re emlékeztet, legfőképp a színek, nomeg a rengeteg ork miatt. Ezekkel az orkokkal szerencsére könnyen elbántunk, s az első 2 bossszal sem volt semmi gond, de a harmadik sajnos eleinte kifogott rajtunk.

Akármit is csináltunk, ez a kedves kis sárkány mindig Hedire támadott azonnal, amint megöltük a lovasát. Ebből aztán kétszer is wipe kerekedett, tekintve, hogy Hedi barátunk nem nagyon bírta a sárkány leheletét. Harmadszorra aztán valahogy csak túlélte, legalábbis az első fújást, s bár utána ismétcsak jobb létre szenderült, immáron nélküle sem volt gond elintézni az egyébként Nazan névre hallgató madárkát. Kezdésnek nem volt rossz.
The Blood Furnace
Amint végigtoltuk HR-t mentünk is tovább az insta második szárnyába. Szerencsére a csapatunk kisebb átalakuláson esett át. Hedi, Eretnek és én maradtunk, de kaptunk még két druidát. Egy sokkal jobb tankot, és egy 62-es resto-t, úgyhogy Hedi átválthatott macska alakra. Bár ne tette volna. :) A hely egyébként az első rész jellegzetességeit megőrízte, s mivel jobb volt a bandánk, mint előzőleg, az sem igen tűnt fel, hogy nehezebb lett volna. A külcsín sem sokat változott, bár itt talán több volt a megjegyezhető elem. A hatalmas lépcsőn való baktatás igazán megmaradt bennem, mint ahogy az utolsó boss szobája is a maradandó élmények közé sorolható.
Tulajdonképpen itt sem volt semmi különös, már ami a taktikázást illeti, bár a nagy hólyag előtti harc egész érdekes volt. Nem kihívás, szimplán érdekes. Alapvetően tetszett ez a hely is. Sőt, Hedi állandó felrobbanása az aknákon olyan vidámságot okozott nekem, hogy történjék bármi is heroic módban, ez hely mindig a fun kategóriába tartozik majd nálam.
The Slave Pens
A tegnapi nap nem volt elég, ma ismét instába kellett mennünk. Ezúttal a Coilfang Reservoir első negyedét fedeztük fel. A tegnapi móka sem volt rossz, de alapjában véve ez a hely ezerszer jobban tetszik, mint a Hellfire Citadel első ágai. Már az is sokat nyom a latban, ahogy megközelítjük az instancet. A hatalmas tó közepén a víz alatt úszva tudunk csak eljutni a bejáratig. Bár hasonló élmények visszaköszönnek néhány fantasy jelegű filmből, (Conan, a pusztító, 13-dik harcos) mégsem éreztem egy percig sem, hogy mindez nyúlás lenne. Az "ez valahonnan ismerős" érzés egyébként a későbbiekben is megmarad, ám míg korábban az említett filmek ugorhatnak be, az instán belül inkább saját magukra hajaztak a készítők. Mármint a korábbi dolgaikra, ugyanis a Slave Pens belsejében járva leginkább Blackfathom Deeps, és Maraudon juthat eszünkbe.
Itt is a vizes dolgok, és persze a nágák állnak a középpontban. Képi világát tekitve tehát mindenképpen ez utóbbi viszi a prímet az eddig bebarangolt hármas közül. Nagy, bonyolult feladatokra persze itt sem kell számítani, a legtöbb dolgot szimplán erőből meg lehet oldani. A bossfightok sem agyalósak, még talán az első fickó a legkeményebb. Legalábbis annak a csapatnak, aki nem tudja elszívni a szegény pára manáját.

A másik kettő tényleg "piece of cake" kategória, ha az ember rendes csapattal érkezik. S a rendes alatt, sem kell igazán komolyat érteni, tekintve, hogy Hedi ezúttal teljesen könnyedén megoldotta a gyógyítói feladatokat, annak ellenére, hogy csupán az insta közben ütötte meg a 61-es szintet. (Érdekes, hogy a meeting stone-nál nem tudtuk megidézni őt, a túl alacsony szintje miatt.)
Konklúzió
Mindent összevetve teljesen rendben volt ez a három instance. Kicsit talán túl egyszerűek a korábban megszokott taktikázós raid insták után, de az újdonság öröme ezúttal is nagyon sokat ér. S, tulajdonképpen az is felüdülés, hogy nem 6 órára szögez folyamatosana gép elé, hanem csak egy, teszemazt kettőre.