Zul'Gurub 01

Űjabb raid, újabb Zul'Gurub farmolás. Két héttel ezelőttig ezen nyitó mondat értelmetlen lett volna, de a múlt hétfőn szerencsére jelentős változás volt tapasztalható ZG-vel kapcsolatban. Akkor fordul először ugyanis a Maiev történetében, hogy este alatt lement Hakkar. Természetesen az öt priestjével/priestessjével egyetemben. Ráadásként pedig még Mandokir és Gahz'Ranka is terítékre került. Ennek következtében pedig hivatalosan is eldöntöttük, hogy ZG bizony a farm kategóriába sorolandó, és így ezentúl minden héten csak egy este megyünk oda. Így történt ez tegnap is. Minden jól ment, egy szerencsétlen (imp-pull) wipe kivételével tökéletes volt, még a nagy Hakkar is lement elsőre. Mivel én voltam a masterlooter, nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy a phat lootot szétosszam. Íme egy kép arról, mikor én már tudom, mit rejteget a csúfság teteme, míg a többiek epedezve várják, hogy megosszam velük mely epic cuccok is estek:De szívesen elninjáztam volna azt a szívet, de nembaj ami késik, nem múlik. Rövidesen enyém lesz álmaim egyik trinketje, effelől nincsenek kétségeim.
Mielőtt azt hinnénk, hogy a main bossszal zárult az este, el kell mondanom, hogy ezúttal nem így történt. Mivel az új patchben, némileg megváltoztatták a Mandokir elleni harcot, így ezúttal a őt hagytuk a legvégére. Ez remek döntésnek bizonyult, ugyanis nem volt könnyű menet legyakni a trollt. A kedves blizzardék szépen kiszedték a lándzsákat a helyszínről, így aztán Mando koma szabadon chargeolhatott jobbra-balra, de minden jó, ha jó a vége alapon harmadjára csak megöltük. A félkörös taktika csak hellyel-közzel működött, de azt hiszem jövő hétre ezt is sikerül, majd kiköszöbölnünk, és ha jól alakulnak a dolgok, az egyetlen hiányzó bosst, Jindót is bepakolhatjuk a farmolandó polcra.

Molten Core 01

Tegnap este ismét látogatást tettünk az olvadt magban. Sajnos ezúttal sem jött össze a 40 fős raid, de ennek ellenére egész jól haladtunk. S, ha lett volna még néhány hunter, akkor bizony az eddigi 4 boss-down rekordot is megdönthettük volna. Sajnos azonban csak két vadászunk volt, és a raid kezdetekor egyikük sem rendelkezett tranquilizing shottal. Így esett hát, hogy bár Lucifronig minden hiba nélkül, igen jó tempóban haladtunk, Magmadarnál elakadtunk. Az első két próbálkozásunk csúfos wipeba fulladt. Eleinte nem is értettük, mi lehet a probléma, csak az tűnt furcsának, hogy a máskor oly megbízhatóan teljesítő main tankunk simán meghalt mindkét esetben, annak ellenére, hogy 5 healer is csak azért felelt, hogy ő életben maradjon. Mielőtt harmadszor is megpróbáltuk volna, feltámasztás közben felkelt mögöttünk az egyik kutyacsoport, mi meg persze nem tudtuk átvenni őket. (Sajna ilyen helyzetekben nem vagyunk még túl jók.) Újabb halál és, mivel nem volt sem SS sem DI, muszáj volt elölről kezdeni az instát. (Ilynekor piszkosul hiányzik a sámánom. Horda oldalon mindig voltunk 8-an, szinte sose volt olyan, hogy ne tudtunk volna reselni.) Én őszintén megvallom, ezen a részen már abba a táborba tartoztam, akik úgy vélték tovább kellene menni Gehennasra, mivel 1 tranq shottal nincs esély. De aztán szerencsére újra megpróbáltuk, és íme az eredmény:
Asszem volt némi szerencsénk is, a hunternek mindössze egy lövése mellé, de a lényeg, hogy minden jól sikerült. A hősies győzelem aztán szépen megnövelte a csapat morálját, és ez ahhoz vezetett, hogy a következő két boss viszonylag simán lement. Gehennasnál volt sajnos egy rossz pull, de hát mit várjon az ember egy paladintol, vagy ahogy jobb helyeken hívják őket, loladintól. Másodszorra szerencsere nem cseszte el a srác, igy aztán mehettünk is Garrhoz. Ott is volt egy zsenge probalkozás, ami a rosszul kiválasztott marking signokbol adódott. Két tank ment egy addra, így maradt egy szabad sworn, ami persze megölt egy lockot, akié így elszabadult... Tovább is van, mondjam még? NEM. Szerencsére másodjára összehozták. (Nemtom mihez kezdtek volna a jelek nélkül, anno hordában az akkori RC-mnek legalább 15 percig tartott a targetelés, igaz soha nem volt ilyen baki , mint itt.) Úgyhogy minden jó, ha jó a vége alapon egy szép kis Garr-killel fejeztük be az estét.
Összeségében egész jó kis este volt, s ha lett volna még egy-két tranq shotunk, biztos. hogy megpróbáltuk volna Geddonékat is. Nem baj, majd a jövő héten. Bár kicsit nekem még mindig lassú az itteni tempó, hiszen horda oldalon ennyi idő alatt, már Ragnaros ellen vonultunk, mégsem bántam meg, hogy átjöttem ide. Jó arcok RL és in game is, plusz mostanában egész jó progress van. Ha minden így megy tovább, Ragna sincs már messze.
És ami a lényeg, harmadik lettem damageben. Csak Mathil és Kohistan előzött meg, s ők is csak épphogy. Ahhoz képest, hogy nekik egyelőre bőven jobb gearjük van, nem is rossz teljesítmény. Ez persze nem a magam dícsérete, hanem az ő kritikájuk. Nincs messze a nap, mikor én fogom sebezni a legtöbbet. Csak így tovább Iceddawn! :)

Epic Mount

Huhú. Végre-valahára tegnap megvettem életem első 60-as mountját. (Mellesleg valaki elmagyarázhatná, miért hívják ezeket epicnek.) Szóval, több mint egy évnyi játék után mostmár én is azok táborát erősítem, akik 100%-al gyorsabbak a sima futásnál.
Volt idő, mikor nem gondoltam volna, hogy megérem ezt a pillanatot. Horda oldalon eleinte teljesen reménytelennek látszott az ügy, aztán a vége felé ott már fel is adtam. Inkább másra költöttem a pénzem. Aztán mikor belekezdtem az allis karival való játszódásba, akkor elsődleges célomnak tűztem ki, hogy nekem epic mountom legyen. Persze nem volt az ilyen egyszerű, mert ugye nekem nem felel meg akármilyen lovacska, nekem tigris kellett. Jó sok runeclotht bele is pumpáltam a Darnassusszal való repuba, de aztán mikor elérhető közelségbe került a 900 gold, utána számoltam, hogy ha én tényleg tigrissel akarok mászkálni, akkor még jó pár száz aranyat kell összegyüjtenem. Úgyhogy inkább maradtam a pacinál, amely kezdeti ellenérzéseim dacára ma már igencsak tetszik. Az első pillanat amikor kezdtem megbarátkozni a jószággal akkor esett, mikor elmentem kiválasztani őkelmét. Legalább 20 percig variáltam, hogy melyik is lenne jó, a white vagy esetleg a swift palomino. Bár utóbbi kicsit szimpatikusabb volt, mégsem volt teljesen biztos a döntésemben. Aztán szerencsére megérkezett Hedi, és ő is a kis kedvesre szavazott. (És nem mellékesen hozzám vágott 95g-t, köszike.) Így hát végül valóban swift palominom lett, amely azonnal bizonyított is. Úgy hagyta ott Hedi tigrisét, mint a pinty. A Goldshire környékén csatangolók csak annyit láthattak, hogy diadalittasan belovaglok a főtérre, még a szerencsétlen Hedi bőven lemaradva érkezik, miközben nagy hangon "Csalót" kiált. Pedig én nem csaltam, csak az új lovam mutatta meg mi a sebesség. Ja, és hogy a druidnak nem volt mithril sarkantyúja? Az már egy másik történet.

Know your enemy - Magamról

Nos, ez lennék én. Egy kedves kis 60as human mage. A kép tanúlsága szerint erősen female. Létezésem egyetlen oka, hogy a kedves RL barátaim Raid Communityjében kevés mágus tengette életét, így hát megszülettem én, s viszonylag rövid idő alatt elértem a 60as szintet, s azóta - immáron majd 2 hónapja - ehhez a communityhez tartozom én is. Nevemhez méltóan természetesen a frost ágra gyúrtam erősen. Ennek bizonítékaként íme, itt a talent buildem. A gearemet nem mutatom meg, mert még nem jó. :P Nos egyelőre ennyit csekélységemről, aztán rövidesen írok majd arról is, hogyan telnek a napjaim a World of Warcraftban.

Apa, mi az a wow?

Ezt az első postot leginkább csak azért írom, hogyha esetleg valami ismeretlen arc idetévedne (kötve hiszem), akkor legyen valami fogalma arról, miről is süketelek itt jobbra-balra. Szóval a wow kifejezés mögött nem más húzódik meg, mint a World of Warcraft. És, hogy még jobban összekuszáljam a szálakat, a World of Warcraft az egy MMORPG. Vagyis Massively Multiplayer Online Roleplaying Game. Magyarra valahogy így szokták fordítani, tömegesen, interneten keresztül játszható szerepjáték. Mélyebb magyarázatokba nem szeretnék belemenni, már csak azért sem, mert pusztán a szerepjáték szó boncolgatása felemészthetne egy emberöltőt. Szóval, a lényeg az, hogy ez eszméletlen jó számítógépes játék, melyet már több, mint 6 millóan játszanak világszerte. Sajnos, én is közéjük tartozom. Már több mint egy éve, hogy beszippantott, és azóta nem enged. Sőt, a dolgok mai állása szerint még egy darabig nem is fog. Éppen ezért döntöttem úgy, hogy belevágok ebbe a kis irogatásba. Elsődleges célom, nem az, hogy más olvasgassa, hogy mi is történik velem Azeroth földjén, hanem, hogy az emlékeim megmaradjanak, s majd az unokáimnak mutogathassam miért is lett olyan idióta a nagyapjuk. Bár valószínesíthető, hogy az idiótaságom állapota, vagy akár a ténye a naponta a wow előtt eltöltött idő függvényében nem változik.Hisz mi az az 1-2 óra. (<- Ez a sor, csak azért került bele, hogy ha egyszer a kedves édesanyám a sors keze által vezérelve idekeverdne az oldalra, megnyugodhasson, hogy az ő fiacskája nagyon keveset játszik.) Szóval összefoglalva, csak azért firkálok ide, mert jólesik.