Halat, vadat, s mi jó falat... anyád!

Mivel Iceddawn elég jelentős powerlevelingnek volt kitéve lvl 1 és 60 között, mi sem természetesebb, mint hogy magasról tettem az olyan haszontalannak tűnő secondary skillekre, mint a cooking, meg a fishing. Ezt a kis ballépésemet orvosolandó, pár napja úgy döntöttem, az mégsem járja, hogy még 70es szinten is főzés illetve horgászat képzettség nélkül rohangászok, úgyhogy belevágtam a skillek feltornázásába. Ne itt csesztem el.Szegény kis mágusom már kétszer is megtapasztalhatta milyen gyötredelmes tud lenni, mikor egy-egy skillt ripsz-ropsz akarunk semmiről maxra húzni, de be kell valljam, a korábbi engineering, vagy jewelcrafting levelinget sokkal jobban élveztem, mint a mostani bénázást. A két említett szakértelem felhúzása leginkább csak a pénzről szólt, s mivel azzal n00b korom óta sosem volt komoly problémám, idegeskedést csupán az AH-trainer-üllő közötti folytonos rohangálás jelentett. Azt meg kibírta az ember, hisz megvolt a tudat, hogyha a píz kitart- márpedig mindkét esetben kitartott – az egész procedúra nem lesz hosszabb egy, rosszabb esetben két napnál. Na ez a nyugtató érzés az, amely sosem fog jelentkezni a főző-horgászó kalandjaim során. Ezen képzettségek tápolása ugyanis abszolút nem a tőkén múlik. De lássuk lelki békém 2 megrontóját külön-külön.
Először a kevésbé rosszról, a cookingról ejtenék néhány (keresetlen) szót. Itt alapvetően még működhetne is a trainelek-veszek alapanyagot-megfőzőm-skillnövedekés módszer, de sajnos ez a tökéletes terv két helyen is megbukik. Először is trainernél csak ideig-óráig lehet új recepteket tanulni, később sajnos muszáj lesz az ember maga utána járni az ilyen dolgoknak. Az AH persze itt is segít – hiszen akad ott nem egy, nem kettő recept – de sajnos ezen receptek nem fedik le a teljes fejlődési utat, így a jobb sorsa érdemes mage-nek muszáj keresztül-kasul beutaznia Azerothot recipek után kajtatva. Persze valójában ez nem olyan nagy teher – különösen egy mágusnak nem az – egyszerűen csak megszoktam, hogyha trainelni akarok valamit, bármikor megtehetem az valamelyik fővárosban, és nem kell hozzá Tanaris-ig repülnöm. Az utazgatáson kívül a másik dolog, amely bosszantani szokott, hogy sosincs az aukciós házban elég alapanyag. Mivel ilyen olcsó pár ezüstös vackokról van szó, az emberek gondolom elvendorolják őket, ahelyett, hogy beraknák az AH-ba. Nekem!Tudom, hogy ezek csak látszólagos sérelmek, s valószínű, ha nem egyszerre fejleszteném a két secondaryt, nem is lenne semmi bajom a cookinggal, de így, hogy közben a fishing tönkretesz, hajlamos vagyok a főzést is egy kalap alá venni vele. Pedig valójában az nem is olyan rossz. A horgászat viszont kurva unalmas! Egyszerűen be kell látnom, nincs már meg az a feeling, mint ami akkor kerített hatalmába, mikor 1 hetes wow játékosként kult barátom éppen aktuális dwarf hunterjével horgászgattunk a Loch partján. Akkor még kezdők voltunk, ketten voltunk (!), s csupán 100 körülire húztuk fel a skillt, s persze akkor ez a skillhúzás szó tuti nem merült fel bennünk, egyszerűen csak élveztük a horgászatot. Akkoriban botor módon még azt sem tudtam, hogy nem elég egy megfelelő színtű vizecske a fejlődéshez, minél magasabb a képzettségünk, annál több sikeres fogás szükséges egy újabb skillponthoz. Ahogy utánanéztem, 300 és 375 között immáron tíz, vagy még annál is több halat kell majd fognom, csak hogy kapjak egy újabb pontocskát. OMG! Az unalom meg fog ölni. Az egyedüli izgalom akkor ér bennünket, mikor új tavat/folyót/tengerszakaszt látogatunk meg, s nem tudjuk még, mi akadhat a horgunkra. Na ez az öröm, kb. 2 percig tart, eddigre ugyanis kifogjuk az adott vízre jellemző összes lehetséges halfajtát. Eztán roppant hamar visszasüllyedünk mérhetetlen unalmunkba, arcunkra kiül a bánat, s lelkünk olyan mélyre száll, hogy csoda, hogy egyáltalán képesek vagyunk értelmes szavakat produkálni, ha netán valaki megzavarna csodás horgászkalandjaink közben.

Sokat gondolkoztam, mivel lehetne izgalmasabbá tenni ezt a fishing projectet, de be kell látnom, hogy a legjobbnak tűnő ötlet - RL horgászat mintájára, haverokkal, néhány kocka sörrel, no meg pár liter töménnyel zúzni az ipart – mégsem lenne talán túl elegáns. Igazából egyetlen dolog segíthet csak, a zene. Mivel szemünk egyfolytában az úszót kell, hogy lesse mindenféle vizuális segítség kiesik, így muszáj valamilyen akusztikus élménnyel kompenzálnunk a halfogás roppant egyhangúságát. De nem mindegy ám, hogy milyen zenét választunk aláfestésnek, az is előfordulhat ugyanis, hogy tovább rontjuk a képet. Én pl. a minap éppen Opethre próbáltam valami fogást összeharácsolni, de a nyugisabb részek alatt majdnem sikerült elkapnia az álommanónak. Úgyhogy be kell lássuk, csakis elmebeteg (ezzel nem lesz gond) zenét érdemes berakni, esetleg olyat amit tuti végigüvöltünk az előadóval. Válasszunk körültekintően, ébrenlétünk múlik a döntésen.

Óh atyám, mikor fogok én még Serpentshine Cavernben bosst fogni...