Troll powah

Korábban többször megfordult a fejemben, hogy írni kéne ide valamit a mókás karakternevekről, de aztán valahogy mindig elvetettem a dolgot. Leginkább azért, meg sose jegyeztem meg, mikor jobbra-balra mászkálva megtetszett egy-egy név. Pedig volt nem kevés, ami igencsak megnevetetett, ám hosszú idő távlatából ma már csak egyetlen igazán ötletes rémlik. Ő volt Pepper, a gnóm, kinek rangja konstansan Sergeant volt. Aki nem vágja, hogy ez miért vicces, annak ajánlom figyelmébe a Liverpoolból indult gombafejű langyibanda diszkográfiáját. Ráadásul Peppert, még a korábbi honorrendszer idején ismertem, ami ugye a hetente változó rangokról szólt, úgyhogy szegény (szerencsétlennek) minden héten meg kellett küzdenie a poén fenntartásáért.

No, mindezt csupán azért hoztam fel, mert ma, mikor éppen Orgrimmarban szkenneltem az AH-t, találkoztam egy még mókásabb nevű figurával. Faját egyelőre fedje jótékony homály, (szellemileg korcsabb havereknek a bejegyzés címét ildomos még egyszer csekkolni) csupán a karakter, és klánjának nevét pöttyenteném ide. Name: Yah Guild: mon

A szerencse fia

- Soha nem találtam egyetlen epicet sem szólózás közben
- Ha vágytam valami jó kis lootra a raidelések során, biztos, hogy soha nem esett
- Ha véletlenül mégis dobódott a cucc, biztos, hogy valakinek éppen több DKP-ja volt nálam, és elvitte előlem
- Ha esetleg teljesült is a vágyam, biztos, hogy volt valami szopós nerf ami miatt már közel sem volt olyan faja a loot, mint amilyennek elsőre tetszett (lásd a ZG-s és az MC-s trinket nem stackelődik)
- Ha valami csoda folytán mégis enyém lett az áhított item, és még a nerfet is megúsztam, biztos, hogy még ugyanazon a runon dobódott, egy ugyanolyan slotba való, ám táposabb cucc (lásd sorcerous dagger vs azuresong mageblade MC)
- Több mint két és fél év során összesen kétszer dobódott a professionjeimhez passzoló BoPos recept (ebből egy JC design, amivel melee itemet kreálhattam volna a magemnek, bravó!)
- Ha olyan recept esett, ami senkinek sem kellett, és teszem azt 10 aranynál többet ért, biztos, hogy a kocka nem nekem kedvezett (így visszagondolva Eretnek igen gyanús nekem)
- Ha az AH-ban leltem valami jó kis epicet olcsó buyouttal, biztos, hogy annyi időt emésztett fel a trade csatin való hirdetgetés, hogy az alatt a nyereségnek a többszörösét grindolhattam volna össze
A sort körülbelül a végtelenségig folytathatnám, de azt hiszem a nyilvánvaló dolgokra kár ennél több szót pazarolni. Mióta megérkeztem Azerothba, a szerencsecsillagom végig haloványan pislákolt csupán. Egészen mostanáig. A minap, egészen pontosan 20 szinttel korábban történt, hogy Zuljiq horgászbotot vett a kezébe, a célból, hogy fejlessze a körülbelül 40-es fishing skilljét. Tette mindezt Orgrimmarban, a Becsület völgyében húzódó tó partján. Eleinte nem volt túl jó fogás. Néhány balul elsült berántás mellett, mindössze néhány jelentéktelen kis halacskával volt kénytelen beérni a troll dalia. Bár természetéhez híven ezúttal is lelkes volt, az elpazarolt idő lassacskán csak felemésztette türelmét, és már-már éppen azon volt, hogy szedi a cókmókját, és elindul, hogy reggelire benyomjon néhány törpöt. Ám ekkor megtörtént a csoda. Bár a már bevett rutinon nem változtatott, ezúttal egészen más zsákmány koronázta fáradozásait, mint korábban. Az időtlen időkig tartó, s a hős harcos utolsó erőtartalékait igénylő fárasztás után végül partra emelhette megérdemelt jutalmát. Őt:A kétségkívül megindító, mondhatni mesebeli történetet, had fejezzem be a mesélő szerepéből kiemelkedve, közétéve a játékos gondolatait, melyek fejében kavarogtak miután kis szíve csücske, Zuljiq kifogta a csodás halat.
Old Crafty? Hát ez meg mi a fene. Ilyet még sosem láttam. Na csekk.. Alt+Tab -> www.wowhead.com -> néhány idézet a commentekből
- It is about time someone finally caught him....
- Spent 4 hours fishing, no Old Crafty..
Caught:
300 Longjaw Mud Snapper
120 Bristle Whisker Catfish
100 Brilliant Smallfishes
6 17 Pound Catfishes
6 19 Pound Catfishes
But no Old Crafty.
- Had the brilliant idea to pimp my alliance bank alt with this little bugger.
Got him to level5 and learned fishing (easy), went on a long journey to Orgrimmar, Valley of
Spirits (painful). Then tried to actually catch him. Failed and stopped after about 2000catches.
My Auction House business had been on halt for too long already.
Be warned, catching this fish can take weeks if you are unlucky.

Hahahahahahaha! Szegény szerencsétlenek. 2000? LMAO Nekem kb. 6 fogás kellett hozzá. (A történetben, a szenvedésre való utalások, csupán hangulati elemként szerepelnek. Valóságalapjuk a zéró felé tendál. Vagy még pontosabban, zéró.) A Crafty egyébként BoPos, így az AH-ban való eladása sok k aranyért sajnos not an option. Ám mivel immáron egy hete annak, hogy a halacska nálam figyel, volt időm kifundálni, hogyan is használhatnám fel a legjobban. Hosszas gondolkodás után két megoldást találtam.
1. Ha egyszer belépek egy RP klánba, ahol megkövetelik a guild meetingeken az RP-s öltözködést, elég nyilvánvaló, mit fogok a kezemben szorongatni. Tudom, nem a legötletesebb, de itt jön a másik. ->
2. Migrálok egy PvP szerverre, ahol Orgrimmar közepén a következő emote-ot fogom spamelni: Zuljiq pushes Old Crafty inside his ass
+1 Mivel nem vagyok hunter, így a wowheaden talált harmadik opció számomra sajnos nem kivitelezhető, de azért ideírom, csak mer’ olyan jó: Just for everyone's info, yes you can feed Crafty to your pet as a hunter.
Búcsúzóul pedig következzen még egy kép a mázlista horgászról, és csodálatos zsákmányáról.

Névsorolvasás

Jó pár évvel ezelőtt, amikor még haverokkal laktam albérletben volt egy elég kemény kis Diablo 2-es korszakunk. (Persze kinek nem.) Volt két gépünk, és azon nyomtuk 3-an holmi vetésforgó rendszer alapján. (aka épp ki volt otthon) Mindhárman sokat játszottunk, de a módszereink között volt egy igen lényeges eltérés. Míg az egyik srác, meg én kiválasztottunk egy-egy karit és azt húztuk keményen (nekem volt egy 70+os sorceressem, a havernak egy 90+os amazonja) addig a másik cimbora gyakorlatilag napi jelleggel új karaktert indított. Nem keveset röhögtünk rajta. Mi már többször végiggyaktuk mind az öt világot (ez már a Lord of Destruction idején történt), ő meg állandóan 10-15-dik szintű zöldfülűekkel mászkált. Néha ugyan feltámadt a remény, hogy majd szép lassan utolér minket, ám végül csak nem sikerült neki. Előfordult, hogy amíg mi elmentünk „könyvtárba” ő éppen az aktuális paladinjával osztotta az ellent, már-már Diablo közelébe érve, hazaérve azonban azt kellett konstatálnunk, hogy immáron az újonnan kreált nekromantájával idézget csontvázakat. Na nem sokat, vagy egyet-kettőt. Abszolút mulatságos volt látni, ahogy az új karakterrel való játék élménye, hogyan győzedelmeskedett állandó jelleggel, egy már meglévő kari kimaxolása, illetve az azzal való magasabb szintű játék felett. És, hogy jön mindez ide? Csupán úgy, hogy mivel akképp határoztam, hogy a reboot alkalmával sorba veszem az eddig a wowban használt karaktereimet, arra a megállapításra jutottam, hogy tudat alatt valahogy nekem is sikerült a haver által kitaposott ösvényt járnom. Megvallom őszintén nem volt könnyű felidézni hány különböző figurával léptem már Azeroth földjére. Mikor már-már azt hittem, hogy mindenkit sorra vettem, csak felbukkant egy újabb emlék, bizonyítékul, hogy nem csak a haver szeretett új karikkal nyomulni. Mentségemül szolgáljon, hogy én legalább 2-vel is elértem az éppen aktuális legmagasabb szintet. Következzék tehát a remélhetőleg teljes lista, néhány apró megjegyzéssel.

Aerlthazad (male undead warlock) – Az első. Már a játék megvásárlása előtt hosszas beszélgetést folytattam a haverokkal - néhány sör mellett - (ez is megérne egy posztot), vajh milyen, karit kellene indítanom. A lázas töprengés után végül egy undead mage mellett tettem le a voksom. Aztán már éppen a karaktergeneráló képernyő felett görnyedtem, mikor az egyik cimborám (sajnos már régen abbahagyta a wowot), aki a kalauz szerepét töltötte volna be, rám szólt, hogy ő már meg is csinálta az undeadjét – csak, hogy egy helyről induljunk – és hogy-hogy nem egy magere esett a választása. Mivel nem akartam, ugyanolyan class-szal nyomulni, így lett Aerlthazadból warlock. Mivel ő volt az első, csakis szép emlékeket őrzök róla. Kb. 20 szintet ért meg, mígnem egy gyengébb pillanatomban a delete sorsára jutott.

??? (male night elf hunter) – Az egyetlen karakterem, akinek már a nevére sem emlékszem. Annyi rémlik, hogy jó hosszú volt ez is, sok a betűvel, elfes hangzással. Csupán a „próbáljuk ki a másik oldalt is” gondolat szülte. Mindössze lvl 10-ig jutott. Még megszerezte élete első petjét, aztán ment a lecsóba. Több szót nem is érdemel.

Amraan (male dwarf rogue) – Eretnek kortársa. Körülbelül egyszerre születtek, majd 25-ös szintig együtt is meneteltek. Aztán egyszer csak megjött a jobbik eszem, és megtértem a horda kebelére. Míg Eretnek ma is Azeroth levegőjét rontja, addig Amraan már csak egy mókás emlék a n00b korszakból.

Oarth (male tauren shaman) – Az első igazán komoly karakterem. Akkor született, mikor a két rusnya törpe (sikerült totálisan ugyanazt a fejet megkreálnunk) még együtt kalandozott. Aztán mikor épp Eretnek nem volt gépközelben megszületett Oarth. A játék annyira megtetszett vele – meg ugye For Kalimdor! - hogy a korábbi bénukák labdába sem rúghattak mellette. Az első 60-as ding, illetve az első raidek fűződnek a nevéhez. Még akkor ölt Onyxiát, és pucolta ki Molten Core-t, mikor ezeknek a tetteknek még volt rangja. Örökké a szívem csücske marad. Jelenleg is megvan, 60-on pihen, de nem kizárt egyszer ismét reflektorfénybe kerül majd. Megbecsültségét jelzi, hogy klánja majd 2 évnyi passzív lét után sem zárta ki soraiból.

Wyyx (male troll mage) – Az első RP-PVP szerverek fellövése idején született. Hedivel illetve az Aerlthazadnál segítő cimborámmal elhatároztuk, hogy kipróbálunk egy ilyet mi is. A Defiason kreáltuk a triót, és szigorúan csakis hárman együtt nyomultunk. Fasza volt, de végül behalt a project. Nagy kár érte. Wyyx azóta is megvan, de mivel van már azóta 70-es magem, az örök tétlenség szinte garantált.

Qam (male tauren druid) – A leggagyibb név amit valaha is kitaláltam. Szintén Defias, unaloműző. 13-asként ma is ott feszít. Alighanem örökre.

Wrog (male orc hunter) – Mikor elbukott a triónk, még tettem egy utolsó próbát, az RP-PVP-en való játékkal, de egymagamban nem volt túl izgi. Level 17-ig vitte a fiú. Ha egyszer még akaródzik majd pvp szerveren játszani, alighanem hozzá nyúlok majd.

Wragratthra (male undead priest) – Egy kósza pillanatban, mikor mind az AD, mind a Defias szüneteltette működését létrejött ez a jómadár a Venture Co. szerveren. Mivel akkoriban Eretnekék ezen a szerveren az allit preferálták én már csak juszt is hordást csináltam ide is, elkerülve ezzel a jövőbeni csábításokat. Akárcsak Wrog, ő is 17 szintet élt meg.

Iceddawn (female human mage) – Mit is mondhatnék blogom névadójáról. Az eddigi legsikeresebb karakterem. Oarth Axisból való kilépése után egy viszonylag hosszú szünet után kreáltam. Bár akkoriban már ott Wyyx mint mage a Defiason, Hedi és Eretnek RC-je mágusra szomjúhozott, így újra belevágtam a frostboltok világába. Bár a helyem a communityben garantált volt, mégis elég erős powerleveling íze lett a dolognak. 60-on aztán belépett a Maievbe, ahol class illetve –raid leaderségig vitte. Szerettem vele játszani, de jelenleg valószínűsíthetően igencsak hosszú álmát alussza.

Niima (female gnome warrior) – Egyetlen igazi RP karakterem. Születésekor rá voltam cuppanva a szerepjáték vonalra, így természetesen flagrsp (vagymi) is volt az addonjaim között. Azok számára akik nem ismerik ezt a cuccot, elég róla annyit tudni, hogy egy olyan addon, amivel pl. másik nevet, illetőleg leírást is adhatunk karakterünkhöz. Mivel akkoriban Iceddawn miatt csak az allizás ment, de nagyon hiányzott a horda, olyan életutat adtam neki, mely szerint bár gnóm a kicsike, hordások nevelték, és egyértelműen a horda felé húz a szíve. A teljes neve egyébként Niima Sadspirit volt, melyben a Sadspirit a hordától való elszakadására utal. Volt a kariban potenciál, ám végül kb. 15 szintnyi játék után nyugvópontra jutott a dolog.

Elidam (male gnome warlock) – Hedinek volt egy female gnome lockja. Egy kósza pillanatomban úgy döntöttem, csinálok neki egy ikertesót oder férjet, de ez a terv is kútba esett végül. Minden bizonnyal az uccsó gnómom volt.

Threat (male dwarf rogue) – Immáron a második törpe rugó. Mondhatnám semmi extra, hacsak az nem, hogy ezúttal mindenképp valami értelmes nevet akartam adni, de olyan sok ki volt már lőve, hogy a hosszas vajúdás után, annyira megörültem, hogy találtam 1 olyan roguehoz illőt, amely nem volt még foglalt, hogy eszembe sem jutott, hogy a wow berkein belül ez a szó már jelentéssel bír. Nyomattam vagy 10 szinten keresztül, aztán őt is seggbekúrta a delete. Béke poraira.

Avidy (male dwarf hunter) – Nekem magamnak sosem volt bankár karim, ám mikor a Maiev guild bankert keresett én vállaltam a pozíciót. Innen ered a törp neve is. (Avid) A pozíció megszűnése után, ő is megszűnt létezni.

Shadowtear (female night elf priest) – A cseppet sem árulkodó nevű lány. Két poszttal lejjebb esik róla szó. 41-es szintig jutott, s valószínűleg ma is ővele játszanék, ha nem kap el újra a hordázhatnék. Ha fogok még allizni, jó eséllyel indul majd.

Ruulion (male night elf druid) – Egy újabb semmitmondó druida. Egyszer volt egy elméletem, miszerint teljesen le kell fedni az összes professiont a különöbző karikkal, így ő herbalista/alkimistának született, s Iceddawnt lett volna hivatott támogatni mindenféle potikkal. Ennek megfelelően el is érte a 8-as szintet. Hahaha.

Xorgoth (male dranei paladin) – Egyetlen palám külön posztot is kapott. (itten ni) Az is csoda, hogy a lvl 6-ot megérte.

Úqqinel (female blood elf warlock) – A második TBC-s, és egyben legszebb karakterem. Mindenképp kellett egy ilyen is. A Shadowtearrel való levelezés után ő térített vissza a helyes útra. Ghostlandsen pihen éppen. Arra mindenképpen jó volt, hogy felfedezzem vele az új területeket.

Zuljiq (male troll warrior) – A legújabb fickó. Jelenleg a legnagyobb favorit a következő main címére. Az eljövendő posztok nagy része úgyis vele foglalkozik majd, úgyhogy most legyen elég annyi, hogy:

I killed two dwarves in the morning
I killed two dwarves in the night
I killed two dwarves in the afternoon,
And then i feel alright

I killed two dwarves in time of peace
And two in times of war
I killed two dwarves before i killed two dwarves
And then i killed two more

Hát ennyi. Nem kevés. Jelenleg nem tervezem új karakter indítását, de ha mégis, akkor vagy undead rogue esetetleg egy tauren hunter lesz az új jövevény. Nem, biztos nem twink lesz, á dehogy. Ja és tuti lesz majd death knighom is. :D Na csá!

A blogról

Eredetileg ezt az írást is az előző posztba terveztem beleszőni, de végül úgy döntöttem, hogy inkább egy külön bejegyzést szentelek neki. Mikor újra elkezdtem játszani, természetesen felmerült bennem a gondolat, hogy vajon érdemes e folytatni ezt a blogot. A válasz elég egyértelmű, tekintve, hogy ez immár a második poszt a mai nap folyamán, de azért szeretném elmondani, miért is döntöttem a folytatás mellett. A minap éppen, már nem is emlékszem milyen okból, de ennek az oldalnak a címét írtam be a böngészőmbe. Az rémlik, hogy csak néhány másodperces jövök-megyek látogatást terveztem, de végül csúnyán itt ragadtam, a régi írásaimat olvasgatva. Piszok jó volt. Nem, nem saját magamat akarom fényezni, csupán arra szeretnék rávilágítani, hogy miért szeretném folytatni a bloggantást. A válasz végtelen egyszerű: azért mert az oldal tökéletesen elérte a célját. Anno, mikor elhatároztam, hogy blogot fogok írni a wow-val kapcsolatban, pontosan az a cél lebegett a szemem előtt, amelyet mára sikerült elérnem. Szerettem volna elraktározni az emlékeket valamilyen formában, hogy majd egyszer, ha úgy hozza kedvem, visszaolvasgathassam azokat. Ez sosem volt, egy informatív jellegű blog, az új infókat nem itt kell keresni, ez a hely csupán rólam szól, rólam és arról, hogy én hogyan élem meg a World of Warcraft-ban eltöltött időt. A posztok egy jó része a haverokon kívül valószínűleg a nagy többség számára nem túl érdekfeszítő. Egy HC arcnak aki épp az aktuális high level instákat farmolja, biztos nem túl izgalmas egy olyan raidről olvasni, amely egy általa már ezerszer kipucolt helyről szól. De, mint mondottam nem is az a cél, hogy innen tudják meg az emberek, mit is várhatunk a legújabb contentektől. Ez mindig megmarad az én kicsi blogomnak, ahol összehordhatom a baromságaimat a szent dungról, vagy akár a wow-dune párhuzamról. Ha csupán én lennék saját magam egyetlen olvasója, akkor is elégedett lennék. A régi MC-s sztorik újraolvasása egyszerűen jólesik. S, ha rajtam kívül más is idetéved, és netalán hasznos infóra bukkan, esetleg még örömét is leli abban amit olvas, az csak a ráadás. Aminek én persze nagyon örülök. Everybody welcome! Én meg folytatom

Azeroth nem ereszt

Visszatértem. Immáron véglegesen. Bebizonyosodott, hogy wow nélkül nem is olyan könnyű az élet. Jó nagy szussz volt, de ezennel megszakítom a csendet. Ez most csak egy olyan beköszönő poszt lesz, de aztán jön majd még egy-kettő. Szóval ezúttal csupán pár szót szeretnék írni a távollétem, no és a persze a visszatérésem okairól. Az ez idáig utolsó írás ide a blogra még májusra datálódik, de ha emlékeim nem csalnak, még a nyárelőt is Azerothban töltöttem. Ám akkoriban olyan dolgok történtek, amelyek miatt kicsit megcsömörlöttem a játéktól, úgyhogy némi langyos se előre, se hátra szituáció után vettem a kalapom. Az okokról írhatnék bővebben is, de ezúttal inkább csak a címszavaknál maradnék, megfékezve ezáltal, a bennem élő terjengősségre igencsak kapható lényt. Szal itten van zanzásítva miért is hagytam, hogy az accom frozenbe váltson: Eretnek kirúgása a klánból, Hedi ideiglenes (még most is tartó) wow-mentes diétája internet hiányában, a guild által megkövetelt raid jelenlét mennyisége, új RC/guild keresésének nem túl vonzó gondolata, motivációvesztés, unalom. Hát valahogy így történt. Egyszerűen beleuntam kissé, hogy akkoriban nem úgy mentek a dolgok, ahogy szerettem volna. Persze tehettem volna ellene, de a végén már nem volt kedvem a szarakodáshoz. Ugyan agonizáltam még kicsit, belefogtam például a rája mountért való kvesztelgetésbe, de aztán amikor lejárt az accom, meg sem fordult a fejemben, hogy megújítsam. Az ezt követő félévben persze megfordult a fejemben, hogy visszatérek. Eretnek, és az időközben a szerverre migrált Hellbeck klánja tárt karokkal várt volna, de aztán kiderült, hogy az ő menetrendjük, meg az enyém nem igazán egyeztethető össze. Ekkoriban – valamikor ősszel – még GC-t is vásároltam, de valószínűleg ezt volt életem legcsúnyábban elherdált 8k-ja. Az aktív 2 hónap alatt beléptem tán 3-szor, holmi víz-kajagyártás, nameg ah-zás ürügyén. Aztán megint jó nagy csönd. De tényleg csönd. Ebben az időszakban szakadtam el legjobban a wowtól. Legyen elég annyi, észre sem vettem, hogy a netvibes-om nem frissíti a frostshockos rss feedjeimet. Totál eszembe sem jutott a játék. Mígnem egy napon Hedi hozzámbaszott egy ilyen „na nyomikázod még a wowot?” jellegű kérdést, és kb. abban a pillanatban végem volt. Másnap vettem gc-t és azóta is tolom. Mivel időközben kijött a 2.3-as patch, megvolt a boldogságom is (tekintve, hogy már az előző gamecard vásárlása idején is erre bazíroztam) -> végre meggyorsították a szintezést. Ebből kifolyólag nem is Iceddawn-nal kezdtem játszani, hanem a 31-es szinten a 2.3-ról érkező első infók után megragadt priestemmel. Mivel, jelen pillanatban nincsenek komoly terveim a wowot illetően, azaz nem szándékozom raidelni az új kieg előtt, így az volt a célom, hogy a kis papnőcskét majd szépen felhúzom 70-re a WotLK megjelenéséig, és miután megkezdődik az út a lvl 80 felé, immáron ő lesz az új main karim. Eleinte minden ennek a tervnek megfelelően ment, mígnem elérve a 40-es szintet – amikor ugye végre mountot vehettem, illetőleg életemben először lenyomhattam a shadowform buttont, azaz minden fasza volt – felpezsdült bennem a hordás vér. -> Generate New Character. Azóta nem léptem be allis oldalon. A troll warriorom pedig immáron 34-es. Itt tartunk ma