A blogról

Eredetileg ezt az írást is az előző posztba terveztem beleszőni, de végül úgy döntöttem, hogy inkább egy külön bejegyzést szentelek neki. Mikor újra elkezdtem játszani, természetesen felmerült bennem a gondolat, hogy vajon érdemes e folytatni ezt a blogot. A válasz elég egyértelmű, tekintve, hogy ez immár a második poszt a mai nap folyamán, de azért szeretném elmondani, miért is döntöttem a folytatás mellett. A minap éppen, már nem is emlékszem milyen okból, de ennek az oldalnak a címét írtam be a böngészőmbe. Az rémlik, hogy csak néhány másodperces jövök-megyek látogatást terveztem, de végül csúnyán itt ragadtam, a régi írásaimat olvasgatva. Piszok jó volt. Nem, nem saját magamat akarom fényezni, csupán arra szeretnék rávilágítani, hogy miért szeretném folytatni a bloggantást. A válasz végtelen egyszerű: azért mert az oldal tökéletesen elérte a célját. Anno, mikor elhatároztam, hogy blogot fogok írni a wow-val kapcsolatban, pontosan az a cél lebegett a szemem előtt, amelyet mára sikerült elérnem. Szerettem volna elraktározni az emlékeket valamilyen formában, hogy majd egyszer, ha úgy hozza kedvem, visszaolvasgathassam azokat. Ez sosem volt, egy informatív jellegű blog, az új infókat nem itt kell keresni, ez a hely csupán rólam szól, rólam és arról, hogy én hogyan élem meg a World of Warcraft-ban eltöltött időt. A posztok egy jó része a haverokon kívül valószínűleg a nagy többség számára nem túl érdekfeszítő. Egy HC arcnak aki épp az aktuális high level instákat farmolja, biztos nem túl izgalmas egy olyan raidről olvasni, amely egy általa már ezerszer kipucolt helyről szól. De, mint mondottam nem is az a cél, hogy innen tudják meg az emberek, mit is várhatunk a legújabb contentektől. Ez mindig megmarad az én kicsi blogomnak, ahol összehordhatom a baromságaimat a szent dungról, vagy akár a wow-dune párhuzamról. Ha csupán én lennék saját magam egyetlen olvasója, akkor is elégedett lennék. A régi MC-s sztorik újraolvasása egyszerűen jólesik. S, ha rajtam kívül más is idetéved, és netalán hasznos infóra bukkan, esetleg még örömét is leli abban amit olvas, az csak a ráadás. Aminek én persze nagyon örülök. Everybody welcome! Én meg folytatom