Azeroth nem ereszt

Visszatértem. Immáron véglegesen. Bebizonyosodott, hogy wow nélkül nem is olyan könnyű az élet. Jó nagy szussz volt, de ezennel megszakítom a csendet. Ez most csak egy olyan beköszönő poszt lesz, de aztán jön majd még egy-kettő. Szóval ezúttal csupán pár szót szeretnék írni a távollétem, no és a persze a visszatérésem okairól. Az ez idáig utolsó írás ide a blogra még májusra datálódik, de ha emlékeim nem csalnak, még a nyárelőt is Azerothban töltöttem. Ám akkoriban olyan dolgok történtek, amelyek miatt kicsit megcsömörlöttem a játéktól, úgyhogy némi langyos se előre, se hátra szituáció után vettem a kalapom. Az okokról írhatnék bővebben is, de ezúttal inkább csak a címszavaknál maradnék, megfékezve ezáltal, a bennem élő terjengősségre igencsak kapható lényt. Szal itten van zanzásítva miért is hagytam, hogy az accom frozenbe váltson: Eretnek kirúgása a klánból, Hedi ideiglenes (még most is tartó) wow-mentes diétája internet hiányában, a guild által megkövetelt raid jelenlét mennyisége, új RC/guild keresésének nem túl vonzó gondolata, motivációvesztés, unalom. Hát valahogy így történt. Egyszerűen beleuntam kissé, hogy akkoriban nem úgy mentek a dolgok, ahogy szerettem volna. Persze tehettem volna ellene, de a végén már nem volt kedvem a szarakodáshoz. Ugyan agonizáltam még kicsit, belefogtam például a rája mountért való kvesztelgetésbe, de aztán amikor lejárt az accom, meg sem fordult a fejemben, hogy megújítsam. Az ezt követő félévben persze megfordult a fejemben, hogy visszatérek. Eretnek, és az időközben a szerverre migrált Hellbeck klánja tárt karokkal várt volna, de aztán kiderült, hogy az ő menetrendjük, meg az enyém nem igazán egyeztethető össze. Ekkoriban – valamikor ősszel – még GC-t is vásároltam, de valószínűleg ezt volt életem legcsúnyábban elherdált 8k-ja. Az aktív 2 hónap alatt beléptem tán 3-szor, holmi víz-kajagyártás, nameg ah-zás ürügyén. Aztán megint jó nagy csönd. De tényleg csönd. Ebben az időszakban szakadtam el legjobban a wowtól. Legyen elég annyi, észre sem vettem, hogy a netvibes-om nem frissíti a frostshockos rss feedjeimet. Totál eszembe sem jutott a játék. Mígnem egy napon Hedi hozzámbaszott egy ilyen „na nyomikázod még a wowot?” jellegű kérdést, és kb. abban a pillanatban végem volt. Másnap vettem gc-t és azóta is tolom. Mivel időközben kijött a 2.3-as patch, megvolt a boldogságom is (tekintve, hogy már az előző gamecard vásárlása idején is erre bazíroztam) -> végre meggyorsították a szintezést. Ebből kifolyólag nem is Iceddawn-nal kezdtem játszani, hanem a 31-es szinten a 2.3-ról érkező első infók után megragadt priestemmel. Mivel, jelen pillanatban nincsenek komoly terveim a wowot illetően, azaz nem szándékozom raidelni az új kieg előtt, így az volt a célom, hogy a kis papnőcskét majd szépen felhúzom 70-re a WotLK megjelenéséig, és miután megkezdődik az út a lvl 80 felé, immáron ő lesz az új main karim. Eleinte minden ennek a tervnek megfelelően ment, mígnem elérve a 40-es szintet – amikor ugye végre mountot vehettem, illetőleg életemben először lenyomhattam a shadowform buttont, azaz minden fasza volt – felpezsdült bennem a hordás vér. -> Generate New Character. Azóta nem léptem be allis oldalon. A troll warriorom pedig immáron 34-es. Itt tartunk ma