Gruul

Tegnap este a mostanában szokásos mélabús rezignáltsággal loggoltam be. A klán Gruulhoz készült, én meg persze megint a reserved listán szomorkodtam. Persze azért időben beléptem, csak, hogy lássák a képemet, de azzal a lendülettel be is ugrottam az AH-ba csekkolni a gem-businesst. S, láss csodát világ, mi történt? Még végig sem futottam a potenciális nyerészkedési lehetőségeket, jött az invite, majd a summon, s rögvest Gruul’s Lair előtt találtam magam.

A guild még vasárnap este lezúzta Maulgart (az első hivatalos Gruul raiden!), úgyhogy tegnap este „csupán” a félszemű óriás figyelt az étlapon. Jómagam kicsit szkeptikusan vágtam neki az útnak, tekintve, hogy eddig semmit mást nem hallottam Gruul-ról, csak hogy „ilyen nehéz”, meg olyan „bonyolult”. Ehhez képest kellemes csalódás ért. Nem állítom, hogy sétagalopp lenne a hely, közel sem az, ám távolról sem az a brutálkemény fight, mint amire én számítottam. (Tudom, már volt nerf.) Amit Gruulnál sokkal idegesítőbbnek találtam, az az előtte található trash volt. A gyors respawn sem kellemes dolog, de a kiosztott Cleave-k sebzése az, ami igazán durva. Szerencsére ezt is nerfelni fogják, de ez cseppet sem vigasztal olyankor, mikor egy 8.5k-s „one hittel” zúz le a csúnya ogre. Elkerülni persze jó esetben el lehet ezt a „csodás” élményt, egyszerűen nem kell lövöldözni őket, mikor éppen kichargolnak, vagy elfearelik a tankot, de istenem ki látott már olyan DPSert aki megszakítja az aktuális spell castingot, ahelyett, hogy folytatná a karaktergenerálás óta vérében lévő pew-pew-t. J Száz szónak is egy a vége, mi clothosok hullottunk, mint a legyek (no stamina gear FTW!) a trash elleni harcban, ám ettől függetlenül minden komolyabb nehézség nélkül érkeztünk el a bosshoz.

Itt egy jó negyedórás taktika ismertetés következett az olyan bárgyúaknak, mint jómagam, akik sohasem harcoltak még az óriás ellen. Persze valószínűleg mindenki ismerte már a csatát ilyen olyan forrásból – haverok, videók, fórumok – de azért, jó volt, hogy egyszer újra, pontról-pontra végigmentünk a követendő stratégián. Aztán mikor már mindenki tudott mindent, belecsaptunk a lecsóba. First try, bárminemű poti, elixír, kaja nélkül: 33%! Remek!

(Úgy lefoglalt a harc, hogy közben el is felejtettem shotot csinálni, úgyhogy csak ilyen van, mikor még kint állunk.)

Ez volt az a pont, ahol rádöbbentem, az előzőleg megírt guide-ok sokszor nem tükrözik hűen a valóságot, vagyis inkább arról van szó, hogy ami másoknál hatalmas problémát okoz, az nem jelenti azt, hogy mi is szopni fogunk vele. Jelen esetben a sokszor kárhoztatott Shatter-témáról beszélek. Korábban akárhányszor a nevezetes Gruul-fightról hallottam, mindenki azt emlegette, hogy a harc Achilles-ina ez a rendkívül idegesítő spell, amely során Gruul egy csomó embert maga felé repít, s utána folyamatos (5mp) lassulás után kővé változtat mindenkit, s annak függvényében sebzi a jónépet, hogy milyen közel voltak egymáshoz. Magyarul, az embernek 5 másodperce van arra, hogy olyan távolságra kerüljön a többiektől, mindenkitől, amilyenre csak lehet. 15 yardon túl már abszolút semmi sebzést nem kapunk. Ez a dolog látatlanban elég nehéznek tűnt, pláne úgy, hogy korábban azt hallottam, nagyon kicsi a barlang, alig lehet benne elférni. Ehhez képest nekem semmi komoly bajom nem esett az ilyen kővéválások alkalmával, egy esetet leszámítva, amikor egy „okos” paladin (biztos véletlen) úgy került mögém – ahol azt hittem, már nincs is több hely -, hogy csak akkor vettem észre, mikor már rám robbant. Persze, én könnyen beszélek, nekem casterként, csak max rangen kellett állnom, s onnan eregetni, a tűzlabdákat, s jó esetben mozdulnom sem kellett a shatter után, ám így utólag visszagondolva az egész guild jól vizsgázott jó helyen történő szoborrá válásból. (Különösen azután, hogy valaki kitalálta, hogy 9 embert mark-oljunk, s ezeket mindenkit kerülje el, ezzel is elősegítve a helyes pozicionálást.) Mindösszesen egyszer fordult elő, hogy nagyobb számú ember lelte halálát egy hasonló eset során. Ettől eltekintve mindenki remekül dolgozott, s csak kicsi, ámde idegesítő nüanszok akadályoztak meg minket abban, hogy megfektessük (rossz az, aki rosszra gondol) a félszeműt. (nem, nem kígyót) Bejátszott egy-két DC, egyszer a silence előtt pont leestek a HOTok a tankról, volt, hogy a harc elején egy-két DOT túlaggrózta az offtankot, aztán szegény lockok kapták a Hurtful Strike-ot (na, vajon túlélték?) stb.. A lényeg az, hogy végül sajnos csak nem sikerült a pwn, a legjobb kísérletünk 20%-nál ért véget. Ez a szám azt hiszem több mint sejteti a következő Gruul raid végkimenetelét. Egy kicsit jobb raid-setuppal (aka more ranged DPS) a siker garantálva van. Tudom, hogy a meleekre mostanában rájár a rúd, de sajnos ez megint tipikusan az az eset, ahol még egy pár mage-dzsel, warlockkal, shadow priesttel többre megy a raid, mint velük. Az pedig, hogy egy protos palát (Eretnek) beviszünk gyógyítani, már-már nonszensz. Persze én cseppet sem bántam hogy így alakult, hiszen így legalább volt, egy dedikált healerem. J Mikor kedves barátomat MT healingre osztották be, megmondtam neki, ha azt látja, hogy a tank élete rohamosan, csökken, miközben én is bekapok, mondjuk egy 100as ütést (ilyen kicsit tuti nem lehet sebződni arrafelé), akkor természetesen engem válasszon, még némi overheal árán is, különben öri-hari. Hehehe.

Summa summarum. Fasza kis raid volt, s remélhetőleg hamarosan postolhatok egy Midnight Storm pwned Gruul jellegű írást is.