Van egy álmom

Természetesen nem csak egy álmom van, de valahogy jól esett Martin Luther King eme elcsépelt mondatával indítani ezt a postot. Tulajdonképpen azért esett a választásom erre a címre mert ma éjjel álmot láttam. Wowosat! (lmao)
Igazán kíváncsi lennék, hogy vajon hány emberrel esik az meg manapság, hogy a World of Warcrafttel álmodik. A több mint 7.000.000 játékosból biztos akad még egy-kettő rajtam kívül is. No persze nem olyan nagy dolog, ha az ember olyasvalamit idéz fel álmában, amivel sokat törődik, sokat töpreng rajta, de ezt a tegnapi víziót mégis jó lesz rögzíteni itt, csak hogy később is emlékezhessek rá. A játékban eltöltött lassan másfél év alatt nem egyszer terelte az agyam a gondolataimat a wow irányába, de azt hiszem (ki tudhatja) tegnap éjszaka fordult velem először, hogy valamilyen konkrét szituációt éltem meg. Eleddig jobbára csak a Maievvel kapcsolatos általános történések köszöntek vissza az éjszakáim során. De ezek kapcsán nem kell semmilyen komoly dologra asszociálni, egyszerűen lefekvés előtt gyakran járatom az agyam a különböző problémákon. A fejemben már sokszor az ágyban megszületnek a másnap reggeli fórumos hozzászólások egy-egy komolyabb dolog kapcsán. S, bizony ezek a dolgok néha-néha az álmaim mezején is visszakacsintanak, de csak olyan formában, hogy néha mikor felébredek beugranak olyan dolgok, mint például: hogyan kéne-lehetne egyszerűbben intézni a bank ügyeit, miként lehetne egy-egy embert rávenni, hogy egy picit jobban törődjön a közösség dolgaival vagy teszemazt egy adott bosst miért nem sikerült könnyebben legyőzni. De mondom, ilyen dolgok csak ritkán fordulnak elő és legtöbbször letudom őket, még mielőtt álomba szenderednék. Ehhez képest a tegnapi álom teljesen más volt. BWL-ben jártam. Nem kell ahhoz Freudnak lenni, hogy megfejtsük, hol is ered eme vízió gyökere. Ma este lesz a nagy nap, mikor a Maiev először látogatja meg Black Wing Lairt. Tehát akár annyival le is tudhatnánk, hogy egyszerűen elképzeltem milyen is lesz a nagy találkozás Razorgore-ral. Csakhogy, én tudom milyen lesz. Bár régebben sohasem szerettem előre tudni, mi is várhat rám egy új helyen, manapság a vezetői szerepem miatt kutya kötelességem felkészülni az új szituációkra. Éppen emiatt el is olvastam a harchoz kapcsolódó taktikát, és jó pár videót is megnéztem az összecsapásról, csak hogy képben legyek a küzdelem természetével. Így jelen pillanatban nyugodtan mondhatom, hogy tisztában vagyok Razorgore küllemével, viselkedésével, a helyszínnel meg úgy nagyjából mindennel ami a témához kapcsolódik. Nos ehhez képest az álmomban nem láttam egyetlen Draki utánzatot sem, nem volt ot egy fikarcnyi tojás, de tulajdonképpen egy odavaló szereplő sem. Én sem Iceddawn képében voltam jelen, hanem csak egyszerűen ott voltam, bármiféle testi valóm nélkül. Ott volt még a húgom (hoppá!) és még néhány ember akiket már nem tudok felidézni. A harc tulajdonképpen nem is volt harc, hiszen nem volt ott ellenség, csak különböző logikai feladványok, amelyet hol ésszel, hol szerencsével remekül abszolváltunk. Ezen fejtörők milyenségére sem emlékszem már tisztán, csupán arra. hogy holmi színes kendők játszották bennük a főszerepet. Vezetőként én irányítottam a népet, s szépen vettük is az akadályokat, de sajnos a katarzis elmaradt. Az utolsó buktatónál elbuktunk. Ennek ellenére nagyon büszke voltam magamra, hiszen Razorgoret senki sem szokta megölni első próbálkozásra. Úgyhogy minden jó volt. Ám még mielőtt felébredhettem volna, megjelent Libralix - személyével a wowhoz kapcsolodó kötelék legerősebb szálát nyújtva - s kioktatott, hogy nekünk csak oltári nagy mázlink volt, hogy idáig eljutottunk. Így zárult hát a mese, amely roppant kellemes volt. Bár igazából nem sok köze volt az igazi BWL-hez (jajj majd elfelejtettem, a helyszín valamelyest egyezett, itt is holmi oszlopcsarnok volt a küzdelem színhelye), én mégis remekül szórakoztam magamon, mikor ébredés után végiggondoltam mit is láttam éjszaka. Ezért is született ez a post. Erre mindig jó lesz visszaemlékezni.