Maiev pwned Ragnaros!

Talán a tudatalattim is közrejátszott abban, hogy az előző írásom nem született meg hamarabb, csak most mikor máris itt a cáfolata a hosszan tartó "egy helyben toporgásnak". A deja vu érzés elillant, továbbléptem. Akárcsak a Maiev, tegnap este.
Már néhány hete eljutottunk arra a szintre, hogy képesek voltunk megölni mindenkit Molten Coreban, beleértve Majordomo követőit is, így nyitva állt előttünk az út Ragnaros mesterhez. Ha az emlékezetem nem csal, eleddig háromszor volt alkalmunk szembenézni a tűz urával, de sajnos minden esetben csak egy rövidke randevúra volt lehetőség, az idő rövidsége miatt. Az előző alkalmakkor mindig úgy jött ki a lépés, hogy körülbelül egy óránk maradt a nagy harcra, s ennek következtében, csak holmi hevenyészett próbákra futotta erőnkből, s időnkből. Ám ezúttal, szerencsére minden másképp történt. Elcsépelt szófordulattal élve, már az előjelek is bíztatóak voltak. A múlt heti Mc nyitónapunkon sikerült lemészárolnunk az első nyolc bosst, új maiev rekordot állítva fel ezzel. Így a tegnapi napra úgy készülhettünk, hogy mindösszesen Majordomo uraság, és 8 segítője áll az utunkban Ragnaros előtt. Mivel jómagam voltam a vezető, alaposan felkészültem az ütközetre. Bár már többször átéltem a Ragnával való találkozás semmihez sem fogható érzését, mégis úgy gondoltam, némi plusz információ, és előkészület sosem árt. Így aztán a runt megelőző napokon többször megnéztem néhány videót a harcról, illetve beleástam magam a taktikába, különös gondot fordítva a pozicionálásra. Ez utóbbi azért volt különösen fontos, mert a korábbi alkalmakkor, sosem jutott kellő idő arra, hogy mindenkinek személyre szabottan megmutassuk, hol is kell állnia a harc során.
Az elméleti felkészülést gyakorlati is követte. Ez abban merült ki, hogy legyártattam 60 Greater Fire Protection Potiont az egész raid, illetve 15 Brilliant Wizard Oilt a casterjeink számára. Persze ez mit sem ért volna, ha a többiek nem készülnek fel kellően. De szerencsére nem így esett. Bár nem tudom pontosan ki milyen holmit hozott magával, de úgy láttam, a raid nagy része tényleg komolyan vette az elengedhetetlenül fontos felkészülést. Így vágtunk hát neki tegnap este a magnak. Domoig könnyű utunk volt, ilyen gyors pullozást még sohasem láttam. Véleményem szerint bármelyik hardcore RC-nek becsületére vált volna, ahogy tankjaink tették a dolgukat. (Bár abba azért nem könnyű belegondolni, hogy vannak olyanok, akik 70 perc alatt ürítették ki a helyet.) Majordomo is viszonylag könnyen megadta magát, 1 wipeot leszámítva. Így aztán abszolót korán odaértünk Ragnaros odújához. Ezáltal volt lehetőség mindenkinek személyre szabottan, egyesével megmondani mi is a dolga, s ezen dolog sikerességéhez hova is kell állnia. A kissé hosszas pozicionálgatás után készen álltunk a küzdelemre.
Az első próbálkozásunk kecsegtető volt, hiszen sikerült 47%-ra levinnünk Raggie életét, de sajnos túl sokan haltak meg az első fázis során, így a Son of Flamek tualjdonképpen könnyen kivégezték az életben maradtakat. A második próba sokkal jobban sikerült, a sonok is elhulottak, végül 20%-nál halt meg az utolsó ember. (Gnóm, törpe, Elf, ki tudja.) A meglepően jó kezdet hatására úgy döntöttem itt az ideje mindent bevetni, kiosztottuk az italokat, s mindekit arra kértem, használja összes felszerelését, amely növelheti a siker esélyét. Így is tettünk, mégis csúfos kudarc lett a harc vége. Hiába a sok potion, meg sem közelítettünk az előző try sikerességét. Így jött el a negyedik esély ideje. Mikor ismét elkezdünk készülődni felötlött bennem az egyik video, amelyet előzőleg láttam, s mely során az adott RC éppen a negyedik próbálkozására gyűrte le a bosst. Én is - mint ahogy mindannyian - hasonló végkifejletben reménykedtem. Ám végül ismétcsak a halál jutott osztályrészünkül.
A négy kudarc hatására, úgy döntöttem itt az ideje megkérdezni a "népet", akarnak e tovább próbálkozni. Az "Are you up for one more try?" kérdésre mindössze hét "no" választ kaptunk, így a döntés nem is lehetett más. Megpróbáljuk. Legalább még egyszer. Bár készleteink fogytán voltak - csak meleeknek jutott potion - mégis megtetettük amire oly régen vártunk mát. Az első fázis gyakorlatilag hiba nélkül ment végig. Néhányan persze így is meghaltak, ám a sonokat még így is messze a legjobb esélyekkel vártuk. A raid életben maradt tagjai nem is okoztak csalódást, remekül vették az akadályt. Habár még egy lángocska életben volt mire Ragnaros visszatért, így is viszonylag gyorsan tudtuk folytatni a harcot. Sajnos eleinte elég kevés DOT került Raggiera, s szépen lassan haltak is meg embereink, így félő volt, hogy nem leszünk képesek megölni, mielőtt a sonok újabb hulláma érkezik. Nos, nem így történt. Mindenki küzdött az utolsó leheletéig. Jómagam minden fölös pillanatban a "Nuke!" paracsot szajkóztam Raid Warningba, míg a haláluk által a passzív szemlélő szerepére kárhoztatott társaink egyfolytában biztattak minket, hogy ne adjuk fel, ezúttal meglehet. A TS-en is tomboltak az érzelmek, Eretnek, Hedi s persze én is abszolút felfokozott állapotban hergeltük egymást. Mikor megjelent az üzenet, mely szerint mindössze 20mp van a következő hullámig, úgy éreztem nem sikerülhet. Jobbra-balra tekintgettem. Felemelő volt látni, hogyan záporoznak a frostboltok, shadowboltok Ragnaros testére. Ekkorra persze már a priest DOTOK és felkerültek. Nem számoltam magamban a másodperceket, de úgy éreztem a 20 már régen letelt, és bizony Ragnaros mindjárt eltűnik. Az élete ugyan fokozatosan csökkent, de a csökkenés sebessége túl lassúnak tűnt. Az elmebaj kerülgetett mikor 1%-on volt az élete. Az az 1% számomra percekig tartott, olybá tűnt sohasem látjuk már meg a dead feliratot. Az ujjam, mellyel a frostbolt gombját nyomogattam, kis híján eltört a nagy erölkődésben. S akkor, mikor már azt hittem itt a vég, egyszercsak meghalt Ragnaros. Eltűnt, s nem maradt utána semmi, csak hatalmas buzogánya. Nehéz elmondani mit éreztem akkor. Annak aki nem élte még át ugyanezt, nem lehet elmagyarázni ezt az érzést. Hiszen ez csak egy játék. Igen, az. De mikor negyven ember közös erőfeszítése árán sikerül véghezvinni valamit, valami nagyot, akkor az túlmutat a játék szó határain. Mikor 40 ember egymást teszi boldoggá, az nem csak játék.
S igen, mi boldogok voltunk. Üvöltés a TS-en, üvöltés a játékban. Hosszas gratulációk egymásnak, egy vicces fotó, majd a várva várt loot. Így zárult a Maiev első estéje, melyen megölte Ragnarost. Ámen.