Huhú. Végre-valahára tegnap megvettem életem első 60-as mountját. (Mellesleg valaki elmagyarázhatná, miért hívják ezeket epicnek.) Szóval, több mint egy évnyi játék után mostmár én is azok táborát erősítem, akik 100%-al gyorsabbak a sima futásnál.
Volt idő, mikor nem gondoltam volna, hogy megérem ezt a pillanatot. Horda oldalon eleinte teljesen reménytelennek látszott az ügy, aztán a vége felé ott már fel is adtam. Inkább másra költöttem a pénzem. Aztán mikor belekezdtem az allis karival való játszódásba, akkor elsődleges célomnak tűztem ki, hogy nekem epic mountom legyen. Persze nem volt az ilyen egyszerű, mert ugye nekem nem felel meg akármilyen lovacska, nekem tigris kellett. Jó sok runeclotht bele is pumpáltam a Darnassusszal való repuba, de aztán mikor elérhető közelségbe került a 900 gold, utána számoltam, hogy ha én tényleg tigrissel akarok mászkálni, akkor még jó pár száz aranyat kell összegyüjtenem. Úgyhogy inkább maradtam a pacinál, amely kezdeti ellenérzéseim dacára ma már igencsak tetszik. Az első pillanat amikor kezdtem megbarátkozni a jószággal akkor esett, mikor elmentem kiválasztani őkelmét. Legalább 20 percig variáltam, hogy melyik is lenne jó, a white vagy esetleg a swift palomino. Bár utóbbi kicsit szimpatikusabb volt, mégsem volt teljesen biztos a döntésemben. Aztán szerencsére megérkezett Hedi, és ő is a kis kedvesre szavazott. (És nem mellékesen hozzám vágott 95g-t, köszike.) Így hát végül valóban swift palominom lett, amely azonnal bizonyított is. Úgy hagyta ott Hedi tigrisét, mint a pinty. A Goldshire környékén csatangolók csak annyit láthattak, hogy diadalittasan belovaglok a főtérre, még a szerencsétlen Hedi bőven lemaradva érkezik, miközben nagy hangon "Csalót" kiált. Pedig én nem csaltam, csak az új lovam mutatta meg mi a sebesség. Ja, és hogy a druidnak nem volt mithril sarkantyúja? Az már egy másik történet.
No comments:
Post a Comment